Különösen nagy értékre elkövetett hűtlen kezeléssel vádolják őket. Az érintettek ugyanis –a helyi képviselő-testület egyetértésével – úgy döntöttek, hogy értékpapírt vásárolnak a kötvénykibocsátásból szerzett bevétel egy részéből. Kockáztattak és buktak: a pénzcsinálás reménye hamar szertefoszlott, beütött a krach, a település közel nyolcvanmilliót veszített az ügyleten. Az ügyészeknek azonban nem csak a jókora veszteség szúrt szemet. Álláspontjuk szerint a kötvénypénzt eleve nem fordíthatták volna értékpapír vásárlására.

Szolnokon ma kezdődik a per, amelyre alighanem az ország megannyi településének polgármestere, jegyzője, képviselője figyel majd árgus szemekkel.

Tudható ugyanis, hogy Kunszentmárton esete korántsem egyedi: jócskán akadtak még települések az országban, ahol a kötvénypénzből – felelőtlenség miatt vagy az évről évre szűkülő állami normatíva szorításában – megpróbáltak még több pénzt csinálni. Emiatt pedig Hódmezővásárhelytől Szolnokig aggódhatnak a településvezetők, képviselők, jegyzők, vajon őket is felelősségre vonják-e majd: mi végre fogtak értékpapírügyletekbe, valutaseftelésbe az önkormányzati pénzből?

Kétségkívül különös volna, ha Kunszentmárton esete után polgármestereksokaságakerül ne a vádlottak padjára „tőzsdézés” miatt. De talán még különösebb lenne, ha nem lenne folytatás, mert akkor még úgy tűnhetne:

ügyészségtől meg település vezetőtől is függ, mi számít bűnnek. (A szerk.)