Háromévenként ismétlődik ugyanaz. Gázkrízis nemcsak 2009-ben volt, hanem 2006-ban is, amikor éppen Kóka miniszter nyugtatta a jónépet azzal, hogy a hideg tél nem is lesz olyan hideg, és nem is lesz hosszú.

2012 februárjának első hetében az orosz földgáz vásárlói drámai szállításcsökkenéseket jeleztek. Olasz és francia üzleti partnerek 10-30 százalékosat. Az EU legalább fél tucat tagországot jelölt meg kárvallottként, közöttük Magyarországot is, de Orbán miniszterelnök péntek reggel nem tudott semmilyen problémáról. Minthogy azonban a többiek – Lengyelországtól Franciaországig – igen, belépve immár február második hetébe, ideje szétszálazni az előző heti krimit.

Az orosz állami földgáz-monopólium, a Gazprom – dacára az otthoni jégvilágnak és a megnövekedett hazai gázkeresletnek – a hét első felében kitartott amellett, hogy hűségesen teljesíti vállalt szállítási kötelezettségeit. A tranzitmonopóliummal rendelkező Ukrajna energiaminisztere, Bojko viszont közölte pénteken, hogy az imént említett okok miatt a Gazprom a szokásosnál 15 százalékkal kevesebb gázt pumpál az Európa felé tartó vezetékekbe. A már ismert forgatókönyv szerint megszólalt erre az orosz cég egyik alelnöke, Medvegyev, s közölte, erről szó sincs, s ha van kiesés, azért, mert az ukránok többet „nyúlnak le” a gázból, mint amennyi megilletné őket.

A Gazprom ukrán partnere, a Naftogaz válaszként elismerte, hogy a rettenetes hideg miatt megugrott a földgáz iránti igény, ám azt a cég a maga föld alatti tározóiból fedezi, nem „lenyúlásokból”. E szemet szemért párbeszédben szombaton fordulat állt be, de csak részleges. A Gazprom egy másik alelnöke, Kruglov, Putyin miniszterelnök elé járult s elrebegte neki, hogy „néhány napon át valóban” csökkentették európai szállításaikat, ám azóta a normális viszonyok helyreálltak. Putyin, módfelett kegyesen, mintha még elnökként nem ő állította volna le az orosz tározóbővítési programot, arra utasította vendégét, hogy próbálják kielégíteni a megnövekedett európai keresletet (mindenütt hideg van), de élvezzen abszolút elsőbbséget a honi igény, továbbá tegyenek kedvükre az ukránoknak is. Na, erre köss csomót! – ahogyan mondani szokás.

Azért említettem „részleges” fordulatot, mert bebizonyosodott ugyan, hogy a Gazprom első lélegzetvételre hazudott, de a Putyin–Kruglov-találkozón olyan kép rajzolódott ki, mintha az oroszok a szerződéses szállításokat teljesítették volna, csak a többletigényeknek nem képesek megfelelni, merthogy náluk is hideg van. Többletigényekről egyébként nem tudunk, ha voltak, nem váltak publikussá.

Publikus viszont a Kijevre nehezedő politikai nyomás, sőt zsarolás. A tét: Ukrajna orientációja. Ez kissé hosszabb távú, mint a hideg. Az ukránok a 2009-es Putyin–Timosenko-alku betűje szerint már jó drágán veszik az orosz gázt, melynek ők az első számú vásárlói. Kaphatják sokkal olcsóbban is, sugalmazzák nekik, ha az Európai Unió helyett Putyin „eurázsiai unióját” választják, és fölmondanak minden kész és tervezett szerződést Brüsszellel. Nem irigylem őket. Ha Európát választják, és energiafogyasztásuk a jelenlegi struktúrában marad, az évtized végére pénzügyileg összeroppannak. Ha engednek az orosz nyomásnak, még az is megtörténhet, hogy az oroszok fölhagynak az ukrán gázvezetékek kapacitását kétharmad részben kiváltó, a Fekete-tenger vizei alatt húzódó Déli áramlat építésével, s ezzel nem fosztják meg rakoncátlan nyugati testvéreiket a hatalmas tranzitjövedelmektől. Tehát?