-
Fotó: Kovács Bence „Ha őszintén válaszolnék, akkor azt mondanám, reméltem, hogy Szabó György fog nyerni.” Bozsik Yvette, a Trafó újonnan kinevezett igazgatója mondta ezt elődjéről a Népszava munkatársának kérdésére: meglepte-e az eredmény? 

Az eredmény amúgy senkit sem lepett meg, Szőcs Géza már tavaly márciusban elszólta magát a parlamentben. Annál meglepőbb viszont, hogy az intézményt 13 éven át kitűnően vezető menedzser melletti egyetlen pályázó is a korábbi igazgató győzelmét szerette volna. Igazán életszerű.

Mégis, van logika abban, amit Bozsik Yvette mond, és nem csak azért, mert – ahogy fogalmaz – az igazgatás inkább teher néki, ami személyesen is rengeteg áldozattal jár majd. Ez senkit sem érdekel. Magánügy. Inkább azért tűnik logikusnak a gondolatmenet, mert azt üzenheti: Bozsik időközben talán azt is felmérte, mibe keveredett.

Az egyik kérdés, hogy kell-e félteni a Trafót Bozsik Yvette-től. Van, aki – olvasván a pályázatát – félti. Pándi Balázs az Indexen rendesen szétcincálta például a dokumentum közhelyektől és nyilvánvaló képtelenségektől sem mentes zenei részét, majd nyilvánossá vált Fekete Gyula, a szakmai bizottság zenész tagjának markáns különvéleménye is a 7ora7.hu színházi portálon.

Mások a Trafó Galéria miatt aggódnak, amelynek ezután talán nem jut akkora szerep az intézmény életében, mint eddig, megint mások a rendhagyó, a Trafón kívül Magyarországon egyáltalán nem látható-hallható színházi, cirkuszi produkciók elmaradásától, de legalábbis ritkulásától tartanak. S van a halmazok metszete, ugye. A táncszcéna hazai szereplői közül viszont nyilván sokan üdvözlik Bozsik kinevezését, abban bízva (joggal), hogy nagyobb szerepet kaphatnak a Trafóban.

Akárhogy is, Tarlós István, a Sziget nagy barátja, a kortárs kultúrával köztudomásúlag meghitt viszonyt ápoló főpolgármester – aki egészen odavan például Hermann Nitschért vagy Serranóért, ellenben sosem adna nácik kezébe budapesti színházat – meghozta döntését, a magyar pályázati hagyomány dicsőségére. Hogy valójában milyen igazgató lesz Bozsik Yvette, a jövőben derül ki. Reméljük, hogy jó.

Reméljük, annyira jó, hogy legalább egy kicsit elhalványítja azt a foltot, ami ott éktelenkedik az ügymenet szövetén. Nagyon kell ezért teperni, és bár a pályázatokat olvasva, összehasonlítva erős kétségeink vannak, azért szurkolunk. Kétségeinket az az – intézményvezetőtől joggal elvárható – bámulatos egyenesség is táplálja, ahogy Bozsik Yvette ezt az egész Trafó-ügyet kezelte. Szőcs Géza parlamenti beszólása után azt mondta, nem indul a posztért. Majd indult, de azt ígérte, hogy a bizottsági meghallgatás után nyilvánosságra hozza a pályázatát. Nem hozta. Mikor mégis, támogatóinak nevét gondosan eltüntette. Korábban Szabó György ízlésterrorjáról beszélt, meg arról, hogy a korábbi igazgató gusztusa határozza meg a Magyarországról kialakult képet a nemzetközi művészeti életben – majd felkérte ugyanazt a Szabót, legyen a nemzetközi tanácsadója, ha esetleg ő nyeri a pályázatot.

A következetesség magasiskolája.