Csakhogy a NOB már jó ideje nem fogékony az efféle üzenetekre. A minap éppen Mark Adams, a szervezet szóvivője jelentette be: az ötkarikás mozgalmat irányító testület semmi kivetnivaló nem lát abban, hogy Arnold Schwarzenegger is fusson a lánggal. Nincs is jelesebb megtestesítője az olimpiai eszmének, mint a korábbi sportoló, aki annak idején szteroidok segítségével építette testét. A mára jelentős politikusi karriert befutott filmsztár akkor is látványosan állt ki a humanista értékekért, amikor Kalifornia kormányzójaként visszautasította Tookie Williams kegyelmi kérvényét. A gyilkosság miatt elítélt férfi börtönbüntetése idején karitatív tevékenységet folytatott, továbbá szegénysorsú fekete gyerekeket igyekezett távol tartani a bűnbandáktól. Mégis kivégezték.

Bár Jacques Rogge elnök ebben az ügyben nem szólalt meg, egy ennél karakteresebb kérdésben világosan megnyilatkozott. Bejelentette: az ötkarikás szervezet megtakarításai 466 millió dollárra nőttek a világgazdasági válság ellenére; s hozzátette, szeretné, ha a szervezet még regnálása idején elérné a félmilliárd dolláros álomhatárt. Ennek nyomán talán nem bárdolatlanság kijelenteni: az ötkarikás mozgalom jelene leginkább bankókkal jellemezhető.

A rendszer kifogástalanul működik. Nem függetlenül attól, hogy a termék – a globális piacon példátlan módon – monopolhelyzetet élvez. A szervezet a profit maximalizálásának érdekében az aktuális piaci igényekhez igazítja kínálatát (lásd: a golf megjelenése a nyári játékokon). A NOB pragmatista politikája odáig vezetett, hogy a szervezet működése ma már minden olyan érték tagadása, amelyre a mozgalom önértelmezése épült. Humanizmus, nemzetek felettiség, a részvétel öröme: mára mind a ködbe veszett.

Az ötkarikás szervezet felelőssége azért megkerülhetetlen, mert az olimpia akkor is nyereséges biznisz maradna, ha a mozgalom valóban értékvezérelt politikát folytatna. A televíziózás rohamos fejlődése nyomán ugyanis a nézők tömege garantáltnak tetszik. A közvetítések a legmodernebb technológiák alkalmazása révén kifinomultan jelenítik meg a fizikai teljesítmény csodáját, az érzelmek olykor szembeszökően széles skáláját. A kiugró nézettség pedig fenntartja a hovatovább felbecsülhetetlen értékű szponzorációt, azaz a profitot is. Jacques Rogge arról nem szólt, minek a NOB-nak félmilliárd dollár. Nonprofit szervezetek között ritka az ilyen mohó.

A versenyek részvevőit nem zavarja e helyzet, amennyiben minden sportoló elfogódottan nyilatkozik majd a játékok különleges atmoszférájáról. Nincs is ebben semmi meglepő, mert a sportesemény hangulatát, amolyan dzsembori jellegét nem feltétlenül rontják el a mozgalom vezetőinek színfalak mögötti üzleti döntései. Hatványozottan igaz ez a téli olimpia esetében, amely nem annyira „sztárgyár” jellege, valamint családiasabbnak tetsző légköre okán még mindig több romantikát őriz, mint a nyári.

A következő két hétben világszerte százmilliók követik majd figyelemmel a téli versenyeket. A NOB elégedetten értékel majd, ahogyan a szórakoztatóiparnak a mozgalomhoz kapcsolt részei is. Sok győztes lesz, akiknek tiszta szívvel gratulálunk.

Az olimpiai eszme azonban, félő, újra veszít.

Kapcsolódó cikkek: Kártérítést kap az elhunyt grúz szánkós családja | Vancouver: arany, rekord, letartóztatás | Budapesti olimpia: tovább! | Olimpia: hírös Csepel? | 2020: Dunai szigetek olimpiája?