belépés belépés | segítség segítség | hírlevél hírlevél | előfizetés előfizetés | RSS RSS | akciók akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi
 
Népszabadság.hu | NolBlog | NolTV 2010. február
9. kedd
HIRDETÉS
. .
Galériák
     

Ez a címe

KÖVETKEZŐ » « ELŐZŐ
HIRDETÉS
. .
. .
HÍRMÁTRIX . NOLTOP10
   olvasottak   
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS

A telepek és a remény

A tiltakozás kórusa harsant fel az elmúlt héten Washingtontól az Európai Unión át Pekingig. A világ e három centrumának illetékesei kiábrándítónak, sőt elkeserítőnek találták, hogy az izraeliek Kelet-Jeruzsálemben újabb 900 lakást akarnak felépíteni. Holott a barátaik mást sem kérnek, követelnek tőlük, mint hogy hagyjanak fel végre a megszállt területeken levő izraeli telepek fejlesztésével, mert különben a palesztinokkal nem hogy végső megállapodás, még tárgyalás sem lesz.

Aczél Endre| Népszabadság| 2009. november 23. |13 komment

nyomtat email plusz mínusz kedvencek / megosztás

Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

bdafna1 | 2009. november 24. | 09:21:03

A Road-map egy politikai terv volt a konfliktus rendezésére. Abban valóban benne van a telepítési tevékenység befagyasztása, még a természetes növekedés is. Az már más kérdés, hogy a Road-map egyáltalában él-e. Szerintem nem. Az Intifáda palesztin tömeggyilkosságai miatt nem lépett hatályba. Ma ez nem kályha, csak egy hamvába hullt elképzelés, amit most Mitchell fel kíván melegíteni. Így a befagyasztás sem. A 67-es zöld vonal pedig nem határ, ami csak akkor jön létre ha a palesztinok megegyeznek Izraellel. Ismétlem a vesztes nem diktálhat, nem véletlen, hogy Magyarország elvesztette területének 2/3-t a trianoni diktátum miatt. Az ENSZ határozatok többfélék. Izraelnek csak a jus cogenst, a kötelező nemzetközi jogot kell betartania. Azon "határozatokat", amelyek a nemzetközi közösség véleményét képviselik, nem is kell betartania. Izrael tényleg erősebb, de az a ritka dolog van itt, hogy a nemzetközi jog ráadásul még az ő igazát alapozza meg.
Javaslom, hogy olvasd el a mind a mai napig hatályban levő népszövetségi mandátumszerződést, az szabályozza mind a mai napig a "területek" jogállását. Így az a kályha.

Tourist | 2009. november 24. | 07:15:55

bdafna1 | 2009. november 23. | 19:42:37

Mielőtt a szerzőt kioktatod, érdemes lett volna a "Road Map" megállapodást tanulmányoznod. A nemzetközi felháborodás tudniillik ennek be nem tartása miatt van. Abban pedig azért szerepel mint tárgyalási alap a 67-es határok és Jeruzsálem, mert Izrael azóta nem tart be semmilyen ENSZ határozatot. Tehát odáig kellett visszamenni, az a kályha.

Az "erősebb eb közösül" elve nem azonos a nemzetközi joggal, aminek alapján viszont az általad ignorált Road Map rendelkezik.

bdafna1 | 2009. november 23. | 19:42:37

Az, hogy Gilo Jeruzsálem szerves része nem baj, hogy az ENSZ vagy akár az Európai Unió nem fogadja el. Nem is kell, hogy elfogadja. A kérdés, hogy a kötelező nemzetközi jog (ius cogens) feljogosítja-e Izraelt erre a lépésre vagy sem? A válasz pedig erre egyértelmű igen. Az már az ENSZ és az EU baja, hogy nem hajlandó valamilyen oknál fogva az érvényes nemzetközi jogot elfogadni. Tényleg miért is nem?

bdafna1 | 2009. november 23. | 18:58:29

A szerzőhöz.

Izraelnek minden kormánya nacionalista és ez így van jól, hiszen minden kormánynak a maga nemzetét kell szolgálnia. Az, hogy a palesztin hatóság mit minek szán az ő dolguk. Ennek megvalósítására csak akkor van esély, ha vagy legyőzik Izraelt vagy megállapodnak vele. Mivel legyőzni nem tudják, így maradt a megállapodás. Ebben az esetben a feltételeket nem ők diktálják, melyik vesztes határozta meg a győztesnek, hogy mikor mit tehet és mit nem. Mellesleg Aczél úr a nemzetközi joggal hadilábon áll. Tény és való, hogy Gilo nem volt a jordániai megszállás alatt Jeruzsálem része, ám a Jordán-folyó nyugati partja a Brit Mandátum terület részeként 1922-ben a zsidó nemzeti otthon részét képezte. Izrael teljes joggal annektálta ezt a részt és teljes joggal annektálhatná akár az egész Nyugati-partot is. MÉg mindig megmaradna a palesztinai araboknak az eredeti mandátumterület 4/5-e. Nem ártana egy kicsit ha beleásná magát a történelmi tanulmányokba, a nemzetközi jogról nem is beszélve.

KannibálTatárÚr | 2009. november 23. | 14:47:40

Úgy látszik, Mo-n nincs elég probléma. A zsidó-palesztín vitát is nekünk kell megoldani!

Balango | 2009. november 23. | 14:08:14

Szerintem Izraelnek nem érdeke a béke.

Tourist | 2009. november 23. | 13:52:13

eaczel | 2009. november 23. | 12:13:31

Stimmel. A veszekedés onnan indult újra, hogy a legutóbbi választásokra készülő izraeli politikusok egymást túllicitálták palesztínellenes jelszavaikkal. A választási kampány előtt még érvényes volt, mint a tárgyalások alapfeltétele a '67-es határok és Jeruzsálem kettős főváros jellege.

Nemhiába mondják illetékes német politikai szakértők, hogy a Közel-Keleten a következő tíz évben biztosan nem lesz béke. Főleg azért, mert Amerika egyáltalán nem akarja azt. Kár, de igaz!

Tourist | 2009. november 23. | 13:45:31

lehar | 2009. november 23. | 09:38:57

"Ami Amos Oz-t illeti, erre a héber azt mondja, hogy "ízek kérdésében fölösleges a vita"."

Csak a műveletlen héber beszél ízről, ízlés helyett. A mondat helyesen: De gustibus non est disputandum.

eaczel | 2009. november 23. | 12:13:31

Ad: Gilo. Azt, hogy Gilo Jeruzsálem "szerves része", se az ENSZ, se az Európai Unió nem ismeri el. Ettől még az. Tény viszont, hogy az a terület, ahol ma ez a közepes magyar városnak tekinthető település elhelyezkedik, még a jordániai uralom (1948-67) idején SEM tartozott Kelet-Jeruzsálemhez. Amit ma az izraeliek "egész Jeruzsálem" részeként uralnak közigazgatásilag, hat-hétszerte nagyobb terület, mint az EREDETI Kelet-Jeruzsálem. Tessék csak a történelmi térképeket nézegetni! Gilo nem más, mint az Izrael által egyoldalúan annektált, újraszabott Kelet-Jeruzsálem része. A baj az egyoldalú annexióval van, legalábbis a nemzetközi jog szempontjából. Üdv. AE

lehar | 2009. november 23. | 09:38:57

Sok mindenen lehet vitatkozni, többek között egy bizonyos telepes-réteg mentalitásáról is (szerencsére nem általános telepes mentalitásról van szó), és megítélésük/elítélésük semmiben sem különbözik a palesztin elítéltekétől. Gilo, viszont nem képezheti vita tárgyát, ezt teljesen pontosan leírta Bánk bán az első hozzászólásában. Ami Amos Oz-t illeti, erre a héber azt mondja, hogy "ízek kérdésében fölösleges a vita".

Bánk bán | 2009. november 23. | 09:19:19

Én valóban az írói kvalitására gondoltam. A politikai nézetein kívül ugye az sem igazán számít, hogy tisztességes-e; Villont sem közismert törvénytiszteletéért szeeretjük.

bourke | 2009. november 23. | 08:37:21

Olvastam. Valóban nagy író. Aki nem hiszi, annak ajánlom a "Szeretetröl, sötétségröl" c. könyvét. Oz politikai nézeteinek a megitélésében semmi szarepe nincs annak, hogy valaki/k szerint jó író, vagy sem. De, nagyon jó író, tisztességes ember.

Telepek - Giloról lehet vitatkozni, de arról nem, hogy a teljes Ciszjordán terület megtartása mint a rák enné bele magát Izrael testébe.

Ugyanannyira visszataszitóak a szélsőséges telepesek, mint a szélsőséges palesztinok, a Hamas és társaik. Korábban ezt csak világnézetükre vontakoztattam volna. Mára sajnos már a terrorizmus jegyeit is magán viseli egy kicsi, de veszedelmes telepes réteg.

Bánk bán | 2009. november 23. | 08:12:08

Gilo Jeruzsálem szerves része közigazgatási és topografiai szempontból egyaránt, p o n t o s a n úgy, mint Pesterzsébet, Óbuda vagy Tabán része Budapestnek.
Más: szerintem aki Ámosz Oz-t "Izrael legnagyobb élő írója"-ként aposztrofálja, megérdemli, hogy egy ültő helyében végig kelljen olvasnia az összes könyveit.

A felállás a következő. A palesztin hatóság az 1967-es háború előtt arab (jordániai) ellenőrzés alatt álló Kelet-Jeruzsálemet a majdani palesztin állam fővárosának szánja. Izrael viszont semmi mellett nem tart ki olyan makacsul, mint hogy Jeruzsálem Izrael Állam "egységes, oszthatatlan, örökös" fővárosa. Történelmi, vallási, érzelmi okoknál fogva egyik fél sem hajlandó az álláspontján lazítani. Izrael mai, radikálisan nacionalista kormánya hajlik ugyan arra - ha másért nem, hát amerikai nyomásra -, hogy "befagyassza" a településfejlesztést a Jordán folyó egész nyugati partvidékén; arra azonban egyáltalán nem, hogy ebbe a műveletbe bevonja Kelet-Jeruzsálemet is. Legfeljebb pár hónapra.

Ilyenformán a palesztinok azt látják, hogy ma még mindig markánsan arab többségű "majdani fővárosukat" fokozódó mértékben ellepik a zsidó telepesek. A Gilo nevű telepen, ahová azt bizonyos plusz 900 lakást tervezik, máris 4o ezren élnek - és még 16o ezren vannak a közvetlen szomszédságban. Noha Gázából néhány ezren eltűntek, összlétszámuk az 1967-es határ túlsó felén eléri a félmilliót. Ezek az emberek természetesen soha nem kívánnának - nem is fognak - egy majdani palesztin állam joghatósága alatt élni, ergo a remélt végső megállapodásnak vagy a hazatelepítésükről, vagy telepeik Izraelhez csatolásáról kell döntenie. Utóbbi annyit jelentene, hogy palesztin kézen az egykori brit mandátumterületnek még az a 22 százaléka sem maradna meg, amelynek arab jellegét soha senki sem vitatta; előbbire, félmillió zsidó exodusára semmi reális esély nincsen.

Itt valami egészen újszerű és kreatív, egyszersmind távlatos politikai gondolkodásra volna szükség, hogy kialakuljanak a "végső határok" s ezeket mindkét fél méltányosnak találja. Az Egyesült Államokra, mint Izrael patrónusára és legfőbb támogatójára különleges felelősség hárul e gondolkodás kereteinek kialakításában, de én úgy látom, hogy hiába kiabált rá Obama az izraeliekre még Pekingből is, akárcsak elnökelődjének, neki sincs komoly terve. Ha van, az paradox módon nem a palesztinokra vonatkozik, hanem Szíriára, amellyel Izraelnek (Jordániával és Egyiptommal ellentétben) nincs békemegállapodása. Úgy fest, hogy az izraeliek és a szírek araszolgatnak egymás felé. Előbbiek kerülik a megszállt Golán-fennsíkon létesített zsidó telepek témáját, és forma szerint nem zárkóznak el attól, hogy kellő katonai biztosítékok fejében csaknem az egész Golánt visszaszolgáltassák a szíreknek. El nem tudnék képzelni nagyobb diplomáciai trófeát Izrael kezében, mint a békét Szíriával. Ennek árnyékában talán kezelhetőbbé válna a telepek problémája - minden izraeli-palesztin megállapodás "Achilles-sarka".

HIRDETÉS

Egyelőre minden cseppfolyós. Alighanem csodák kellenek az előrelépéshez, de hát voltak már ilyenek arrafelé. Amos Oz, Izrael legnagyobb élő írója - egyszersmind rendíthetetlen "békeharcos" - azt mondta a minap: egyfolytában reménykedik, csak épp azt nem tudja, hogy a reményeit kibe helyezze.

 
nyomtat email plusz mínusz kedvencek / megosztás
HIRDETÉS

HIRDETÉS
.