Finnugor | 2009. augusztus 12. | 08:33:04

Csaplovics kijelentései beleillenek Szlovákia egyre fokozódó magyarellenes politikájába. Minden tiszteletem a szlovák romatársadalom előtt, hogy nem mentek be a piszkos játékba. Nekünk meg az a kötelességünk, hogy Szlovákiára mutogatás nélkül, magyarok és romák közösen keressünk kiutat a helyzetből. És mielőbb találjuk meg a gyilkosokat.

kations | 2009. augusztus 12. | 01:10:22

Balu,

Nagyon jó megjegyzés. Bár tudnék szlovákul és bár olvasnék az ottani sajtóban, miként a hazaiban is, a problémát lényegében érintő és a megoldásra törekvő cikkeket. Bár hallanánk mindkét oldalról szellemileg igényes, a problémákat megoldani igyekvő véleményeket. Bár ne lenne az a benyomásunk, hogy ez a helyzet tökéletesen megfelel mindkét politikai „elitnek”. Mert a jelenlegi helyzet ezt sugalmazza. Hogy apró, jelentéktelen kelet-európai népek egymást tépik az inkább másnak az érdeke nem pedig az idézett szereplőké.

kations | 2009. augusztus 12. | 00:37:18

Nagyon jó és találó írás. A pontos diagnózis mellett azonban jó lett volna olvasni a gyógymódra vonatkozó javaslatokról is. Legalább azokról amelyek a mi hatáskörünkben állnak.

Amikor Szlovákia különvált Csehországtól azt hittem, hogy az akkori és a jelenlegi pozsonyi politikai „elit” a megbékélés útját fogja keresni Budapesttel. Ha úgy tetszik ezeréves álmuk valósult meg az önálló állammal. Legalábbis ami az „elitet” illeti mert ha népszavazásra vitték volna a dolgot akkor nem biztos, hogy elváltak volna a csehektől. Ez nem is volt logikus hacsak nem számítjuk a megfontolást miszerint jobb egy kis és jelentéktelen ország miniszterelnöke vagy minisztere lenni mint egy nagyobb és életképesebb ország helyi potentátjának lenni. Akkor is a békés út Magyarországgal minden racionális megfontolás szerint elemi érdekük lett volna. Ha másért nem akkor azért mert az ezeréves együttélés a magyarokkal mégsem törülte el a nyelvüket és kultúrájukat. Pedig százalékosan sokkal kisebb részarányt jelentettek az akkori Magyarországon mint a mai területükön az ő szempontjukból az ott ma élő magyar „kisebbség”. Akkor olyan rossz volt a történelmi Magyarországon élni? Akkora a „sérelem”? Akárhogy is, nem a megbékélés útját választották. És mindent letagadnak. Nem az 1945 utáni Magyarországon és főképp nem annak a diplomáciai teljesítményén múlik a rossz viszony.

Rövid és önkényes történelmi áttekintés a legutóbbi időkről. A Csehszlovákiával kötött Bős-Nagymaros gátrendszer szerződést Szlovákia maradéktalanul továbbvitte. A rendszerváltást követő magyar diplomácia és kormány már akkor leszerepelt. Lehet azzal, hogy nem tagadta meg a jogfolytonosságot az MSZMP által vezetett kormánnyal. Legalábbis nem eléggé. Ebben sem, sok másban sem. Ezek után mit vártunk a hágai bíróságtól? Hogy megoldja helyettünk a problémát amit mi magunk idéztünk elő? Nem tette mert mint minden bíróság ők is az aláírt szerződések szerint döntöttek. Főleg miután a rendszerváltó kormány nem öntött tiszta vizet a pohárba. Csak bohóckodtak az itt tüntető egyszerű és becsületes emberek kedvéért. A mi diplomáciánk meg szánalmas volt. Akkor is, most is. Amúgy ha a történelmi Magyarország létezne akkor ezt a gát- és tározó rendszert minden további meg lehetne és meg kellene építeni. A vízügyi szakemberek egyetértenének ezzel. Egyszóval ez is politika. „Köszönjük” neked Trianon, „köszönjük” neked legújabb kori magyar diplomácia. Bizonyára megkapnám a legdurvább jelzőket ha azt mondanám: akkor most miért nem ragaszkodunk a trianoni (majd a II. világháborút követő) „békeszerződésekhez” ami (tudtommal) kimondja, hogy Csehszlovákiával ott a határt a Duna fő sodorvonala jelenti. Nem vagyok történész, ebben tévedhetek. A határ akkor is ott húzódik a bősi duzzasztógát közepén. Vagyis a déli pilonok a mieink mivel elterelték a Dunát. (lásd a Fekete város borsóföldjeit) Miért terelték el? A megoldáshoz tökösség, bátorság kellene illetve kellett volna. Pedig már se Csehszlovákia se Jugoszlávia nem létezik. Se magyar érdekvédelem.

Hosszú szünet mert sokáig külföldön voltam. A dunaszerdahelyi magyarországi focidrukkerek megveretése kiváltott némi reakciót a magyar diplomáciából. No, nem sokat csak annyit, hogy éppen lecsillapítsa az egeket verő, jogos hazai felháborodást. A magyar diplomácia az aktuális külügyminisztere folytán éppen sokszázéves mélypontját élte. Úgy tettek mintha csináltak volna valamit. A szlovákok akkor is hülyét csináltak belőlünk. Minden gondolkodó ember tudta, hogy azokat a drukkereket ( még akkor is ha ők sem voltak teljesen angyalok) azért verték meg, hogy ne járjanak oda magyar zászlót lengetni. Mert Szlovákia a szlovákoké.

Ezzel az afférral nem lehetett volna sokra menni mert mindkét fél (főleg a szlovák, előre utasított rendőrség) sáros volt valamennyire. De hogyan magyarázza a magyar diplomácia, hogy semmit sem tett amikor a pozsonyi parlament néhány éve megerősítette a Cseh(szlovák) Benes- (bocsánat, nincs v karakterem az s-re) dekrétumokat? A magyar nép és a magyar érdekek ennél nagyobb arculcsapását elképzelni nem tudom. Ez a lehető legtisztább megalázás. Minden okunk és lehetőségünk meglett volna (meglenne), hogy felverjük az összes, USA, EU és egyéb kormányokat és felhívjuk figyelmüket a gaztettre. Ha mi magunk semmi diplomáciai erővel nem rendelkezünk. Azoknak akik nem tudják: a Benes-dekrétumok mondták ki a kollektív bűnösség elvét a trianoni Csehszlovákia területén élő magyarok, (szudéta)németek és talán más népek ellen. E dekrétumok alapján deportáltak (igen a II. világháború befejezése után) sokszázezer németet Németországba és sokszázezer magyart Magyarországra. A Felvidék viszonylatában ezt reszlovakizálásnak is hívták. A módszer: hajnalban katonákkal körülvenni a falut vagy kisvárost, minden magyar család hozhat két bőrőndöt aztán be a vagonba és irány Magyarország. Ház, föld, kocsi, ló tehén, stb. hátramarad. Azt majd szlovák betelepülők kapják. Ugye milyen könnyű ingatlanhoz jutni? Magam is sok elszenvedővel beszélgettem erről még a „szocializmus” idejében. Remélem el tetszenek képzelni hogy érezték e magyarok magukat egész életük során?

Végül a legutóbbi szlovák nyelvtörvény. A magyart már ne használják Szlovákia területén. Én 1986-ban jártam pozsonyi múzeumban. Az akkori ábrák szerint 1918-ban Pozsonyban a lakosság 60-70 %-a magyarul beszélt magyarul, 10-15% németül a többi szlovákul. Nézzék meg ezen arányokat 2009-ben. Szándékolt álszerénységgel teszem fel a kérdést: akkor ki követett el mit ki ellen?

Ezek után nekünk magyaroknak semmi szólnivalónk nincsen? Amit felsoroltam azok tények. Ha tudnak, kérem cáfoljanak meg. Beleértve a cikkírót is. Most nem feltétlenül 20-ad rangú apróságra gondolok hanem lényegi kérdésre. Hol van a magyar diplomácia és érdekvédelem 1945 óta? Meddig alázhat bennünket Szlovákia? Miért nem lehet legalább magunk között tiszta vizet önteni a pohárba? Ezek után miért furcsa ha a jelszó „Magyarország a magyaroké”. Egyáltalán nem vagyok Jobbikos. Csak ismerem történelmi problémáinkat.

Kérem válaszoljanak. Írom én mindezt akinek egyik nagyapja szlovák (tót) volt. Magyarul már felnőtt korában tanult.

Balu | 2009. augusztus 11. | 19:56:59

Egyetértek a cikkíróval. Csak annyit fűznék hozzá, hogy nemcsak Magyarország, hanem az egész régió hanyatlik és nem elsősorban gazdasági, hanem szellemi értelemben. Ez sehogyan sem illik a Haladásról szóló mesébe...