A szavazásnak korántsincs még vége, a mezőny nyíltnak látszik. Fellelkesedvén magam is benyomtam vagy tizenötször kedvenc szavamat, a kredencet. Bár nem igazán hiszem, hogy ezzel bekerülök az első tízezerbe, de megnyugtat a tudat, hogy valamit azért én is tettem a magyar nyelv érdekében. (Miért pont a kredenc? Logikus magyarázatot nem tudok rá. Mindenesetre hosszú ideig holtversenyben volt a sezlonnal, de aztán végül is határozottan a kredenc felé billent a mérleg nyelve.)

Nem árt persze, ha tudjuk, hogy ezekkel az internetes szavazásokkal óvatosnak kell lenni. Amikor például 2006-ban kampány indult az új M0-s Duna-híd elnevezésére, pillanatok alatt Chuck Norris neve került a szavazási lista első helyére, és onnantól kezdve rajtunk röhögött a fél világ. (A világ másik fele indokoltnak tartotta az eredményt.) Szerencsére azonban a tréfás kedvű szavazók egyelőre nem fedezték fel a szép szavakat gyűjtő honlapot, és a voksolás rendben csordogál.

Két szembetűnő tényt fedezünk fel, ha megvizsgáljuk az első tíz helyezettet: az emberek elsősorban az erős érzelmi töltésű szavakat kedvelik (szeretet, szerelem, szabadság édesanya, élet, haza stb.), és csak másodrendűen fontos a szó szép vagy érdekes hangzása (pillangó, cipőfűző). Az édesanya szónál az érzelmi töltés mellett valószínűleg a szép hangzás is szerepet játszhat az előkelő helyezésben. A szavazás állásából azt a következtetést is levonhattam, hogy a magyar alapvetően érzelmes, szelíd, kiegyensúlyozott, szeretetre vágyó és méltó nép. Melegséget éreztem a szívem tájékán emiatt.

Az is megérne például egy tudományos igényű elemzést, hogy mi az összefüggés a szavak tetszési indexe és a használata között a magyar nyelvben. Jobb ötletem nem lévén, beírtam az internetes keresőbe az édesanya szót, és a másodperc tört része alatt mindjárt 133000 találatot kaptam. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy a szépnek tartott szavakat gyakran használjuk is. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve beírtam a keresőbe, hogy anyád. 226 000 találatot kaptam, szintén a másodperc tört része alatt. Ebből eléggé hoszszas töprengés után azt szűrtem le, hogy valószínűleg a szavak hosszúságának is szerepe van a használatban. Kosztolányinál például azt tapasztalhattuk, hogy egy szótagú szavak (láng, csók, vér, szív) tartoztak a kedvencei közé. Manapság még inkább rohanó világban élünk, spórolósabban bánunk
a szótagokkal is.

Egy tudományos elemzés megnyugtató eredménnyel való lezárásának legfontosabb feltétele, hogy tudjuk időben abbahagyni a kutatást. Erre a következtetésre jutottam, amikor további szavakat írtam be a google keresőjébe. A mély, a magas és a vegyes hangrendű szavak használati gyakoriságának tanulmányozása során például a pillangó 200 ezres találatával szemben a cigány szó 860 ezres előfordulása eléggé meglepő, az pedig különösen, hogy gyakran (44 ezer alkalommal) párosítják a magas hangrendű büdös szóval. Érdekes volt megfigyelni ebben a tekintetben a szintén vegyes hangrendű, és más összefüggésben ritkán használt mocsadék szó frekventált használatát. Figyelemre méltó az is egyébként, hogy az internetes nyelvhasználatban a nagy karriert befutó büdös szó mennyire gyakori kísérője a szintén vegyes hangrendű zsidó kifejezésnek.

Ez volt az a pont, ahol úgy gondoltam, jó lesz hagyni tudományos kutatásaimat, mert a végén még olyan következtetésekre jutok, hogy magam is megbánom. Maradjunk annyiban: önismertünk szempontjából rendkívül fontos, hogy tisztázzuk a szavakhoz való viszonyainkat. Ez, mondhatni, élet-halál kérdése.

Erről jut eszembe: miközben a legszebbek közé sorolt élet szót 8 millió, a halált több mint 15 millió találattal dobta ki az internetes kereső.

Kapcsolódó cikkek: Nick és a lámpavas | Mentál brutál | Aki tanul, az hülye | H1N1 | Influenzagyanú