Nem tudjuk, ifjúkorában milyen táncos volt Matolcsy György, de így visszatekintve úgy tűnik, nem lehetett a parkett ördöge.

Ahogyan a táncban, úgy a pénzpiacokon is kell valami ugyanis, ami benne láthatóan nincs meg: az ütemérzék. A jegybankelnök szerdán nem csupán rosszkor és rosszul szólalt meg ugyanis. Olyan helyzetet teremtett, amellyel saját mozgásterét szűkítette jelentősen. Ez most nagyon sokba kerül nekünk. Matolcsy akkor állt ki a kamatok további csökkentése mellett, amikor vagy finom utalást kellett volna tennie arra, hogy esetleg hajlandóak emelni is, vagy hallgatnia kellett volna.

Ezzel pedig tulajdonképpen eldobott egy hatékony piacbefolyásolási eszközt: a saját szavának a súlyát. Nem mintha Matolcsy szavait eddig mindig nagyon komolyan lehetett volna venni – a hitelességnek a piros pöttyös fenék, a tündérmese, a simplicity és a package se tesz jót, you know. A jegybank elnökének azonban mindenképpen van súlya (nálunk meg nagy a hatalma is). Ha ő mond valamit a monetáris politika irányáról, azt komolyan veszik mindenütt. Éppen ezért nem mondhatja az ellenkezőjét annak, amit pár napja közölt. Matolcsy kamatcsökkentésről beszélt két napja.

Most az emelést kellene lebegtetni, hogy a piacok lenyugodjanak. Ám ezt az elnök nem teheti. Ha váltana, azt a piacok úgy értékelnék: hajlandó engedni a nyomásnak. Ebben az esetben már addig támadnának, amíg az MNB valóban meg nem emeli a kamatot. A verbális intervencióra nincs már lehetőség. Erőtlen próbálkozásként a monetáris tanács más tagjai próbálnak keménykedni, ám ez csak annyit jelent a befektetőknek: vita lehet a jegybankon belül. Matolcsy gúzsba kötötte önmagát, és nem tud a helyzetből kitáncolni.