Azt mégsem vághatta oda egy ilyen testület, hogy méltatlannak tartja, ahogy a parlamenti többség átlátszó eszközökkel szorítja ki az alkotmánybírósági kontrollt. Ehelyett csak annyit közölt, hogy „alkotmánybírósági hatáskörelvonó jogszabállyá válhatnak” az úgynevezett átmeneti rendelkezések. A feltételes mód használata nagyvonalú: ezek közé a kormányzat már benyomott minden törvényt, amelynél attól tartott, hogy az alkotmányosságot számon kérő testület megállíthatja a szabályok nélküli jogalkotást.

Alaptörvény-erejűvé minősítette őket, és ezzel kizárta az Alkotmánybíróság felülvizsgálati jogkörét. Az átmeneti rendelkezés elnevezés azt a funkciót jelzi, hogy az alkotmány és az alaptörvény közötti időszak jogi folytonosságát kell biztosítani, valójában a kommunizmusnak az MSZP-ig terjedő vád alá helyezése éppúgy idefért, mint a regisztrációt bevezető választási eljárási törvény. Átmenet – a jogállam és valami, a politika számára annál szabadabb, az emberek szempontjából veszélyesebb hatalomgyakorlás között.

Kemény az AB, amikor azt mondja: a tartalmi és eljárási követelmények nem lehetnek alacsonyabbak az alaptörvény időszakában, mint az alkotmány idején voltak. Okuk volt rá, hogy így fogalmazzanak. Ezt igazolják a Fidesz vezetői, akik szerint fő, hogy tartalmi kifogása nem volt az AB-nek. Nem is lehetett. Csak az eljárást vizsgálhatták, és semmisíthették meg miatta az átmeneti rendelkezéseket. Nincs kétség felőle: átmenetileg.