A jobboldalon azzal a gyalázatossággal érvelnek, hogy Horthy csupán „a körülmények foglyaként” cselekedett, s habár követett el „hibákat”, de kétségtelenül nagy hazafi volt, így tisztelet, sőt hódolat illeti. Ezzel persze rendre elkenik rezsimje lényegét és Horthy Miklós kormányzó nyilvánvaló politikai felelősségét a második világháború végére kiteljesedett nemzeti katasztrófában. Abban a történelmi tragédiában, amelynek súlya – hosszú távú hatását tekintve – a trianoni területvesztéshez mérhető.

Hát nem. Elkötelezett demokraták és igaz magyar hazafiak nem hagyhatják, hogy Horthy vitathatatlan felelőssége csupán egyszerűen értékválasztás és véleményalkotás kérdése lehessen 2012-ben. Horthynak az utókor nem adhat felmentést az országlása során elszenvedett tragédiáinkra, a borzalmas emberveszteségekre, hiszen azok: bekövetkeztek. Megtörténtek.

S a megtörténtüket nem lehet eltagadni. Hogy a szélsőjobb is értse: ez olyan lenne, mintha azt hangoztatnánk, hogy nem történt meg Trianon. A debreceni emléktábla viszszaállítása éppen emiatt elfogadhatatlan. Aki ennek az emléktáblának a leleplezését személyesen Debrecenben vagy onnét távol, de gondolatban megtapsolta, bűnrészes lett egy csalásban.

Abban a Magyarországon sajnálatos módon oly népszerű nemzeti öncsalásban, amelyet közönségesen csak történelemhamisításnak hívnak.