Az egyik a Szolidaritás szakszervezet, a tengermelléki rendszerellenes tüntetések vezére. Kommunistaellenes mozgalom szervezője, aki talán a legtöbbet tette a „létező szocializmus” bukásáért abban az országban, amely a 80-as évtized végére a kerekasztal-tárgyalásokkal megmutatta a kibontakozás lehetséges útját a többieknek.

A másik kommunista tábornokként 1981. december 13-án bevezette a rendkívüli állapotot. Hadiállapotot hirdetett, hogy megállítsa a Szolidaritást, s hogy egyben elejét vegye az esetleges szovjet bevonulásnak, az 1956-os magyar és az 1968-as csehszlovák példa megismétlődésének, bár utólag már kétségbe vonható, milyen erős lehetett volna is ez a moszkvai szándék.

Mondjuk: utólag.

Jaruzelski internáltatta, hónapokig őrizetben tartatta Walesát. 1989 júliusában – a kerekasztaltárgyalások nyomán – Jaruzelski államfő lett, ma két, betegsége miatt felfüggesztett politikai per is folyik ellene. Még 1990-ben, öt évre a Nobel-békedíjas Walesa követte az elnöki székben, hogy aztán, maga is elveszítve minden népszerűségét, végképp háttérbe szoruljon a politikai életben.

És most mégis ott a fénykép Walesa internetes blogján, amint a kórházban, ahová balesetet szenvedett fiát ment meglátogatni, kezet fog az ugyancsak ott ápolt 88 éves, rákos Jaruzelskivel. Felette a felirat: Gyógyulást kívánok, tábornok úr!