A jelenleg az interneten keringő adatcsomag szerkesztetlen, vagyis olyan informátorok nevét is kifeketítés nélkül tartalmazza, akikre hazájukban (főleg a diktatórikus rezsimekben) emiatt veszély leselkedhet. A The New York Times szerint azonban az amerikai külügyminisztérium már tavaly novemberben, az első táviratok nyilvánosságra kerülésekor csendben felvette a kapcsolatot azokkal, akiket a dokumentumok veszélybe sodorhatnak, közülük voltak olyanok is, akiknek a külföldi költözésben is segítettek.

A WikiLeaks különc vezetőjét tavaly decemberben hagyta ott barátja, Domscheit-Berg, aki magával vitt egy szervert is negyedmillió diplomáciai távirattal. Ezt ő később visszaadta, a WikiLeaks pedig ezután a tömörített dokumentumot feltöltötte weboldalára titkosítva. Támogatóikat pedig megkérték: töltsék le, és tegyék fel saját honlapjukra, egyfajta biztonsági tartalékként. A dokumentum így hozzáférhető volt sokak számára, csak épp elolvasni nem lehetett.

Mindeközben a WikiLeaksről könyvet írtak a brit The Guardian újságírói is, Luke Harding és David Leigh. Ebben leírják azt a jelenetet is, amikor egy szalvétán adta meg nekik Assange a titkosítási kulcsot, amellyel megnyithatják majd az egyik titkos szerverre feltöltött dokumentumokat. Mivel az újságíróknak azt mondta, a kulcs csak néhány napig él majd, Leigh ezt leírta a könyvében – ezzel is illusztrálva a paranoiás WikiLeaksfőnökkel folytatott tárgyalásaik kémregénybe illő hangulatát. A könyvben így hét hónapja nyilvános volt a negyedmilliós adatcsomag és a titkosítási kulcs is, ám azt csak kevesen tudták, hogy a kettő passzol egymáshoz.

Múlt héten a német hetilap, a Der Freitag „rakta össze” és írta meg a sztorit. Tegnap reggelre ismerte el a WikiLeaks, hogy valóban a Guardian újságíróinak könyvében leírt kód kell az iratok elolvasásához.

Ám már a múlt hét végén is csak szaladt az események után a Wiki-Leaks, próbálta megelőzni a még nagyobb bajt, és első lenni a saját sztorijával: ezért hoztak nyilvánosságra hirtelen több mint 133 ezer táviratot. Ezek egyébként a nem titkosított dokumentumok, a bizalmas és titkos besorolásúak egyelőre nem érhetők el a honlapjukon, csak az interneten keringő fájlban.

Assange szerint kilencven médiavállalattal társultak világszerte az elmúlt hónapokban. Ők exkluzív hozzáférést kaptak az anyagokhoz azzal a feltétellel, hogy csak a megbeszélt időpontban, 2011 novembere körül publikálják a cikkeket. Ez a terv most romba dőlt.

A WikiLeaks a Guardiant hibáztatja, és állítólag arról tárgyal a hatóságokkal, milyen jogi lépéseket tehet a brit lap ellen, mivel az megszegte a megállapodásukat. Az újság azonnal közleményben vágott vissza: a könyv februárban jelent meg, azóta nem érkezett panasz a WikiLeakstől a kulcs publikálása miatt. Hozzáteszik: online biztonsági körökben alapvető, hogy az átmeneti fájlokat, amelyekhez ők is hozzáfértek egykor, ne használják újra, és hogy a titkosítási kulcsokat se használják fel újra.

Julian Assange terve összeomlott, és sok országban sodorhat veszélybe embereket