Ja, bocsánat, mégsem egy emberként vigadtak a helyiek, a cigányok – hivatalos becslések szerint vannak úgy kétszázan – jobbnak látták, ha nem mennek oda a palóc ünnepségre, mert jobb a békesség, meg hát akkor, látván őket, talán nem is lett volna akkora öröm, így hát elvoltak ők magukban, jobb lesz ez így mindenkinek.

Főztek maguknak paprikás krumplit, jó étel az.

Az ünnepségről senki nem tiltotta ki őket. Talán ez az önkéntes távolmaradás a legszörnyűbb az egészben, mert a „ha ti sem, de akkor mi sem” fölismerése rejtőzik mögötte, az, hogy mindenkinek jobb, ha a cigányok magukban maradnak. És ezt már ők is így gondolják. Amikor már senki nem akar vegyülni se innen, se onnan, mindenki külön marad, az a legnagyobb magány.

Így ennek a helyzetnek sosem lesz megoldása.

Ma Gyöngyöspatán a BM közmunka-mintaprogramot indít, amelynek keretében napi nyolc órában és négy hónapon át lesz munkája negyven embernek, közülük 38 cigánynak. A hivatalos cél az, hogy a halmozottan hátrányos településeken is megismerjék a közmunkában rejlő lehetőségeket. Elég nagy baj, hogy a kormány nem tudja: Gyöngyöspata nem halmozottan hátrányos helyzetű falu, attól még nagyon meszsze van. De a legmagányosabbak egyikévé vált, amit már ezer vigasság sem képes elfedni.