Ugyanakkor a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős hallgatóinak, Pálya Pompónia és Dékány Barnabás improvizációs kurzusának ingyenes bemutatójára alig lehetett szombaton bejutni.
A versenyelőadások szakmai beszélgetésén – ami inkább közönségtalálkozó – is sokan megjelentek a Zsolnayban, a budaörsi Latinovits Színház Liliomfijára például telt ház jött össze. A közönség fele iskolás volt, kérdeztek, véleményt mondtak, fotózkodtak a fiatal színészekkel, akiknek egyike sem tévéceleb.
Az azonban a korábbi évekhez hasonló, hogy a versenyelőadások fogadtatása vegyes. Vannak produkciók, amelyek osztatlan sikert arattak, mint a tatabányai Jászai Mari Színház Molière: Tartuffe-je vagy a már említett Liliomfi. És bár a szakmából többen nem értették, hogy került a Kiss B. Atilla operaénekes és Sólyom András film- és tévérendező válogatta versenybe, nagy tapsot kapott a székesfehérvári Vörösmarty Színház Tizenkét dühös embere.
Ne csak egyfajta ízlés jelenjen meg
Kiss B. Atilla és Sólyom András válogatta a június 9-én kezdődött Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramját. Megkérdeztük őket, milyen szempontok alapján szelektáltak. Kiderül, mi az, amit szívesen láttak volna a POSZT-on, de mégsem hívhattak meg.
Kiss B. Atilla
Nem határozott el előre semmit, mielőtt végignézte a tavalyi színházi kínálatot Kiss B. Atilla operaénekes, az idei POSZT egyik válogatója, engedett az előadásoknak, hogy jöjjenek hozzá – meséli.
Válogatótársával, Sólyom Andrással az utolsó produkció megtekintéséig nem beszéltek arról, mit hívnának versenybe. Elmondták egymásnak a véleményüket a látott produkciókról, vitáztak is róla, de ezek a „csörték” nem voltak destruktívak.
Amikor a versenyprogram kialakításán dolgoztak, az előadásokat viszonyították egymáshoz. Figyelembe vettek olyan szakmai szempontokat, mint hogy megfejtette-e és lefordította-e a nézők nyelvére a rendező a szerzői szándékot, és mond-e ez valamit a mai kor emberének. Fontos volt, hogy a készítők hozzáadtak-e bármi extrát a műhöz.
Az operaénekes elégedett volt az előadásokkal, azt fájlalta csak, hogy nem tudtak kétszer ennyit meghívni. A végső sorrendnél kötöttek ugyan kompromisszumokat, de nem úgy, hogy „mehet a te kedvenced, ha jöhet az enyém” is. Inkább arról volt szó: kiesett a listából olyan, amit szívesen láttak volna a POSZT-on.
Sólyom András
Több mint 40 éve jár rendszeresen színházba Sólyom András film- és tévérendező, így nem rázta meg különösen, hogy a válogatáshoz minimum 150 előadást kellett végignéznie. Azokat a korszerű produkciókat kereste, amelyek a mai kort izgalmasan, újszerűen kifejezik, szellemiségükben érdekesek, valamint dekódolásuk sokat jelentett a közönségnek. Nem a legszórakoztatóbb produkciókat kutatta, bár azt gondolja, ha a néző fizet a jegyéért, nem árt, ha a színház szórakoztat is. Nem keresztrejtvény-fejtésért ül be a közönség, amely ugyanakkor hálás, ha erős gondolatokat is kap.
Sólyom András külön kiemelte: fontosnak tartja Schilling Árpád előadásait, a válogatási periódusába esett A harag napja című előadás, amit jónak, társadalmi szempontból fontosnak érzett, helye lett volna a POSZT-on. Azért nem hívták végül el, mert Schilling nyilatkozataiban elhatárolódott a fesztiváltól. Leszögezte, ami itt létrejött az elmúlt években, különösen tavaly, ahhoz nem adja az előadásait. Mindezt mélyen sajnálta, és tudomásul vette Sólyom.
Kérdeztük a filmrendezőt a két válogató közötti kompromisszumokról is. Elkerülhetetlennek tartotta, hogy mindketten bizonyos előadásokhoz ragaszkodjanak. A potenciálisan versenybe kerülő összes produkciót megvitatták, tanulságos beszélgetéssorozat volt. A versenybe került olyan előadás is, amit ő nem hívott volna meg, de hogy mely produkció(k) volt(ak) ezek, azt nem árulja el. Szerencsésnek tartja, hogy nem csupán egyikük ízlése jelenik meg a szelektálásban. Ha egymaga válogat, biztosan a legkísérletibb, legközéletibb munkákat emelte volna ki.
200 előadást látott, ebben benne van ötven korábban bemutatott előadás, amelyről eddig lemaradt. A 150-ből 53-ra azt gondolta, esélyes, hogy a POSZT-on szerepeljen. Két előadást megdicsért magában: Az olaszliszkait, amelyet nagyobb döbbenettel fogadott a közönség Pécsett, mint Pesten. A másik az Istenítélet. Az ismerőseitől erre komoly kritikát kapott, mivel ezt már Mohácsi harmadszor rendezte meg, sőt, a pécsi verziót díjazták is egy korábbi POSZT-on. Sólyom viszont most látta először, és azt érezte, hogy a mai Magyarország legfontosabb problémaköreit érinti.
