Az 1957 óta az Egyesült Államokban élő Illés György-tanítvány, Zsigmond Vilmos a Spielberg rendezte Harmadik típusú találkozások fényképezéséért kapott operatőri Oscar-díjat 1978-ban. A 84 éves művész életműdíjat vehetett át szombaton a miskolci CineFest fesztiválon. Ott adott interjút Csákvári Gézának.

– Super-8-assal kezdte?

– Nem, én nem úgy álltam neki filmezni, mint Steven Spielberg, aki kamerával a kezében született, tulajdonképpen véletlenül kerültem a főiskolára. A kommunizmus alatt fogalmam sem volt, mit csinálok majd az életben, azon túl, hogy nagyon jól pingpongoztam. De mégiscsak egyetemre szerettem volna menni, tanácsot kértem a párttitkár asszonytól, ő meg azt mondta: mutassam meg a munkásosztálynak, hogy szeretem. Kigondoltam, elmegyünk a május 1-jei felvonulásra, fényképezünk, és a képekből kiállítást csinálunk. Elfeledkeztek burzsoá hátteremről, és bekerülhettem a filmművészeti főiskolára.

– Amikor 1956-ban disszidált, forradalmi felvételekkel felpakolva hagyta el az országot.

– Huszonöten forgattunk annak idején a főiskolán található nyersanyagból. Volt eszünk másolatokat is készíteni. Az eredeti negatívokra lecsapott az ÁVO. Hárman vittük Bécsbe, velem volt Kovács Laci is (Kovács ­László, többek között a Szelíd motorosok és a Mi van, doki? világhírű operatőre – a szerk.). Vonatra szálltunk, majd kalandos módon gyalog jutottunk át a határon.

– Nagy sikerük volt Bécsben?

– Ugyan. Az amerikai csatornákat, az NBC-t, a CBS-t csak a lövöldözés érdekelte, nem az, ami valójában történt. Voltak előhívatlan felvételek is, ezekből a bécsi laborban készítettünk printet, ott is aggódtak, hogy mikor fogjuk kifizetni a költségeket. Majd kapcsolatba léptünk Erdélyi István Münchenben elő producerrel, ő végül megvette az anyagot, nehogy más kezébe jusson. Ki tudtuk fizetni a labort, és maradt fejenként ötszáz dollárunk. Ezután Amerikába disszidáltam.

Az interjú egészében – benne az Oscar-díj-átadás történetével és Zsigmond Vilmos véleményével a mai operatőrökről és filmesekről – a kedden reggel megjelenő Népszabadságban olvasható.