A progresszív alkotásokra a reformkor óta mindig nyitott fővárosban sorra avatnak föl operettszínpadra díszletnek illő, silány szobrokat. Sőt mintha még nem jutottunk volna túl az évszázadokig uralkodó allegorikus ábrázolásmódon sem.
A Szabadság térre állított szobor viszont mégiscsak egy XXI. században készült alkotás. De valóban az?
A középkorban a keresztény mitológián edzett szemlélő pontosan tudta, mi mit jelképez a festményen vagy szobron. Ha tövis nélküli rózsát látott, az Szűz Máriát idézte meg neki. Csakhogy Gertrude Stein híres, múlt század eleji verssora óta tudjuk, „a rózsa az rózsa az rózsa az rózsa”, azaz az allegóriáknak végleg véget vetett a modern művészet.
És ha a Petőfi-, Arany-, Ady-, József Attila-vonallal párhuzamosan létező modern magyar képzőművészeti irányzatoknak állandó harcot kellett is vívniuk a modernizmussal folyamatosan szemben álló konzervatív politikai attitűddel, mindig sikerült valamit kicsikarniuk. Mert bármit lehet például mondani – hazudni – Károlyi Mihályról, a Parlament mellé felállított Varga Imre-szobor megpróbált lépést tartani a korral, és a történelem tipródó hősét megmutatni az arra járóknak.
A helyére elhelyezett Tisza István-szoborról már a kortársak is minden rosszat leírtak, nyolcvan évvel később pedig csak megrettenhet tőle, aki találkozik vele.
De az csak egy rossz repríz. Az éjszaka leple alatt ma a Szabadság térre állított szobor viszont mégiscsak egy XXI. században készült alkotás. De valóban az? Lehet ilyen szobrot készíteni és fölállítani manapság?!
|
A kompozíció hátulról
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Aki akarta, a tervet nézegethette eddig is. Hozzá is lehetett szólni, és felállítói most elmondhatják, figyelembe vették a megjegyzéseket: vannak változások az emlékművön. Még lényegesnek is tarthatják, hogy egyértelműbbé vált a jelképrendszer, az angyal a kettős keresztes országalmát fogja a kezében, tehát bizonyosan ő az ártatlan Magyarország, amelyre rátámad a birodalmi sas.
S nem volt igazuk azoknak, akik a végső változatra a horogkeresztet vizionálták. Megmaradtak az eredeti elképzelésnél, hiába volt a figyelmeztetés, hogy így nem a náci Németország, hanem a német államiság szimbóluma ragadt az emlékművön, teljesen összezavarva a tiszta képletet.
De ne menjünk bele a hazugságok értelmezésébe. Elég baj nekünk, hogy az emlékmű éppolyan gyáván elkerüli a kor művészetével való szembenézést, amilyen gyáván emelték a helyére az éjszaka.
