Vissza akartam adni Lengyelországnak azt a hőst, akit már szinte el is felejtettek. A remény emberének a cselekménye 1970 decemberében kezdődik, amikor a kormány a hadsereget az utcákra rendelte. Több tucatmunkás vesztette életét. Ez az esemény tette nyilvánvalóvá Walesa számára, hogy szavakkal és érvekkel kell szembeszállnia a kormánnyal, mert ez az egyetlen lehetséges út a szabadsághoz. Gondolja csak el, amikor egy lengyel hajógyári melós, egy targoncaszerelő kiáll az Egyesült Államok szenátusa elé és ezzel kezdi a beszédét: –Mi, az emberek... Ez egyedülálló pillanat volt a történelmünkben.
De mégis, miben látja Walesa későbbi bukását államfőként?
 |
| Alessandro Bianchi / Reuters |
Ennél sokkal fontosabb, hogy egy lengyel munkás a kommunizmus alatt olyan szerepet tudott magára vállalni, amelyre annak idején senki más nem lett volna képes. A kérdésére is válaszolva: azt gondolom, hogy a demokráciákban egyetlen vezetőnek sincs nyugodt, problémamentes élete. Ez a szabadság lényege.
Egy valódi interjú volt a forgatókönyv alapja?
Oriana Fallaci interjúja teremtette meg a lehetőségét annak, hogy a filmben Walesa autentikus kifejezéseit, hangvételét visszaadjam, hiszen magnóra rögzítette a beszélgetést. Ezek megkérdőjelezhetetlen tények. A többi jelenetben a Walesát alakító Robert Wieckiewicz szavai nem direkt forrásból származnak, hanem nyilvános szereplései esetében feljegyzéseken alapulnak. A feleségével folytatott beszélgetések viszont teljes mértékben az írói fantázia szüleményei.
Személyesen ismeri, sőt barátja Lech Walesának. Hogy látja, képes volt objektív maradni?
A történelemmel szemben vagyok objektív. Csak az extrém nacionalisták hazugságait „felejtettem el”.
Robert Wieckiewicz komikus figuraként adja vissza Lech Walesát. Miért volt szükség erre a vígjátéki tónusra?
Mint mondtam, Lech dialógusainak a többsége a filmben az eredetieken alapul. Ő így, ebben a stílusban kommunikált másokkal. Sőt, sokszor még önmagát is parodizálta. Nem lepődtem meg, hogy Janusz Glowacki forgatókönyvíró egy kicsit felnagyította ezt a tulajdonságát. Robertnek nagyon sokáig fenntartásai voltak a szereppel kapcsolatban, mivel nyomasztotta a felelősség, hogy egy fontos történelmi személyt kell megformálnia. Azt hiszem, ötvennyolc év aktív filmkészítés után már rutinosan tudok színészt vezetni, így kihoztam belőle a maximumot.
Bevonta Walesát a filmkészítés során?
Dehogy, szó sincs róla! Nem olvasta a forgatókönyvet, nem látta a felvett anyagokat, csak a kész művet mutattam meg neki.Még mindig barátok vagyunk...
Tavaly Velencében, A remény embere világpremierjén azt nyilatkozta, talán ez volt az utolsó filmje. Ehhez képest már készíti is elő a következőt. Mi inspirálja?
A halálfélelem. Semmi más.
