Lengyelországban sem egyszerű történelmet írni a mítoszok helyett

2016-09-01 20:30:00

Hetvenhét éve kezdődött a háború, de Lengyelországban még mindig veszekednek az értelmezéséről. Mi a fontosabb, a tragédia vagy a hősiesség?

Túl sok történelem – morogta az ausztrál turista mellettem az idegenvezetőt hallgatva Gdansk óvárosában. Valóban, nagy adagot kapott eseményekből, nemzetiségekből, paktumokból és vérengzésekből alig pár perc alatt. Ám a mai Lengyelország felfoghatatlan, ha nem ismerjük, mi történt itt a második világháború alatt és után. A megértés esélyét szolgálhatná a második világháború történetének gdanski múzeuma. Az intézmény a turistáktól zsúfolt óvárosban egyelőre ideiglenes épületet foglal el. Ott találkoztam a múlt héten dr. Jan Szkudlinskival, az intézmény tudományos főmunkatársával.

– A múzeum létrehozásának gondolata 2008-ban született meg – mesélte a történész. Először az akkori Danzigban állt lengyel katonai depó hősies ellenállásának akartak emlékmúzeumot emelni a Westerplattén. Később a lengyel és külföldi történészek és politikusok vitája nyomán megváltozott, kiteljesedett az eredeti koncepció – a lengyel tragédiát nemzetközi kontextusba helyezték. Belekeveredett ebbe a német–lengyel vita a kitelepítésekről, elűzésekről, az akkoriban elfogadott szóhasználatban: lakosságcserékről. Ma ezt etnikai tisztogatásnak nevezzük.

– Lengyelország háborús történetét a világ nem ismeri elég jól, vagy ha ismeri, akkor egyoldalúan – állítja Szkudlinski. Ezért hosszú évek kollektív munkájával alakították ki a koncepciót. Bemutatják a totalitárius rezsimek kialakítását, azt, hogy Hitler miként tette a németeket a maga tébolyult rendszere engedelmes tagjaivá, lelkes ítélet-végrehajtóivá. A múzeum bemutatja a szovjet, olasz és japán totalitárius rendszert is. Bemutatják a civil lakosság rettenetes szenvedését, a háborúban elkezdődött népirtást, amelynek nem csak a zsidók voltak célpontjai. Egyszóval a múzeum olyan elbeszélést kínál 5000 négyzetméteren, kétezer egyedi és különleges tárggyal, megannyi filmfelvétellel, amely elmondja nemcsak a háború kitörésének okait, de az utána következő évtizedek történetét, különösen a kelet-európai nemzetek sorsát.

OLVASÓLISTA

Vélemény

Több mint cég

Gazdaság

Az IKEA simán megcsinálta, amire a teljes magyar ellenzék nem volt képes

Belföld

Hatalmas a döbbenet, aláírásokat gyűjtenek a BKV-sofőr brutális megverése után

Külföld

Újabb magyar miniszter ült be a szlovák kormányba

Belföld

Hiába próbálkozik a kormány, nem születik több gyerek

További cikkek

Szkudlinski azt mondja, hogy a világháborúnak a mai napig nincs egységes narratívája. Még mindig sok az elhallgatás, a hazugság. Az oroszok a mai napig képtelenek tudomásul venni, hogy 1939 szeptemberében Sztálin Hitlerrel együtt lerohanta Lengyelországot. Megdöbbennek, amikor meglátják a Bresztben közösen rendezett náci–szovjet díszszemléről készített felvételeket vagy a fotókat, ahol vöröskatonák náci katonákat kínálnak cigarettával a leigázott Lengyelországban. A németek – emlékeztet – a háború utáni kitelepítések szenvedéstörténetéről szeretnek emlékezni. Pedig a kiűzés akkor kezdődött, amikor 1939-ben a birodalomhoz csatolt lengyel területekről, Danzigból is, kiűztek minden lengyelt. A rettenetes migráció fontos fejezete a múzeumnak – szögezi le.

Jan Szkudlinski hadtörténész, a múzeum főmunkatársa
A szerző felvétele

Az épület már áll a folyóparton, de a közönség számára nem látogatható. A gdyniai építészek alkotását még gépek veszik körül, a környezetet alakítják, belül a padlózaton dolgoznak. Több nagyobb kiállítási tárgy – például a Nyugaton harcoló lengyel alakulatok egyik Sherman-tankja már állandó helyére került és ott van a múzeumban egy szovjet T–34-es is, mert azzal is harcoltak a nácik ellen lengyel katonák a háborúban. Szkudlinski visszafogottan beszél a múzeum körüli vitákról, a szervezeti ügyekről. Most arra készülnek, hogy az intézmény az év végén megnyílik, ám szavaiban kétkedést érzek.

A lengyel sajtó bőségesen írt arról, hogy a Jog és Igazság Párt (PiS) kormánya szeretné töröltetni a vezető történészek közreműködésével létrehozott koncepciót. Különösen utálatos számukra, hogy a múzeumot Donald Tusk akkori miniszterelnök, az Európai Tanács mai elnöke alapította. A kormánypárt vezérének, Jaroslaw Kaczynskinak nem tetszik, hogy nem hangsúlyozzák eléggé a „lengyel heroizmust". Szkudlinski erről azt mondja, hogy a turisták, akikre látogatóként számítanak, alig tudnak valamit Lengyelországról. A kiállítás megértetné velük, miért alakult úgy az ország sorsa, miért olyanok a határai. Ez különösen indokolt Gdanskban, ebben a középkori eredetű, 1945-ig német városban. Danzig-Gdansk a két kultúra határán virágzott, befogadott különböző népeket és vallásokat, míg a nácizmus le nem aljasította, háborús rommá nem tette. A város lengyel – de immár képes vállalni német múltját is. Újból világhíressé a Szolidaritás mozgalma tette, amely innen, az itteni Lenin hajógyárból indult 1980 nyarán.

A jobboldali keresztény-nemzeti kormánypárt viszont nem differenciált történelemképet, hanem hősi mítoszokat követel. A PiS egyik „történésze" azzal vádolta a múzeumot, hogy elhallgatja a „háború pozitív oldalát. Ez szerinte az, hogy alkalmat adott a hősiességre". A múzeum miatti aggodalom különböző világnézetű szakembereket is egy oldalra állít. Timothy Snyder, a Yale Egyetem tanára és Andrzej Nowak, a krakkói Jagelló Egyetem történészprofesszora (korábban a PiS szenátora) közös nyilatkozatban állt ki a múzeum eredeti koncepciójáért. A kiállítás szerintük tükrözi a történelmi valóságot. De szüksége van-e a kormányzó lengyel jobboldalnak erre az igazságra?

Börtönbe kerülhet a nemzetgyalázó

„Nem anyáink és apáink felelnek a holokauszt bűnéért, amelyet a német és náci bűnözők követtek el a megszállt lengyel területen” – mondta Zbiegnew Ziobro lengyel igazságügyi miniszter. Azt a törvénytervezetet vezette így be, amely szerint akár ötéves börtönbüntetéssel is sújthatják, aki a lengyel nemzet hírét bemocskolja. Például azzal, hogy az ország egykori vagy mai területén volt haláltáborokat „lengyelnek” nevezi. Vagy azt állítja, hogy a lengyelek nemzetként kollaboráltak a nácikkal a holokausztban. A tervezet ősszel a szejm elé kerülhet. A lengyelek joggal háborodnak fel, hogy a nácik iszonyatos bűneivel terheljék őket csupán azért, mert a népirtást lengyel földön hajtották végre. Sokan mégis vitatják. A jeruzsálemi Jad Vasem emlékmúzeum figyelmeztet, hogy a fenyegetés akadályozhatja a kutatást, a hárommillió lengyelországi zsidó elpusztításának feltárását. Az elmúlt évtizedekben több könyv is bemutatta: a lengyelek több ízben egész falvak összes zsidó lakóját megölték – német közreműködés nélkül.