galéria megtekintése

„Visszavágytam az apacserődbe”

1 komment


Dési András

Lenyűgözte a sivatag és a hegyek látványa, a táj érintetlensége. Viszont gyorsan úrrá lett rajta a rettegés. Mégis, amikor a dél-afganisztáni előretolt bázison, beágyazott újságíróként eltöltött két hét után felszállt vele a helikopter, hogy visszavigye egy „biztonságosabb" helyre, Paolo Giordano nem megkönnyebbülést érzett. Minden idegszálával vágyott vissza az „apacserődbe", amire persze nem indiánok, hanem a láthatatlan tálibok lestek.

– Azt éreztem, hogy odatartozom, ott a helyem a katonák között. Osztoztam velük az összezártságon, a kiszolgáltatottságon. Annak tudatán, hogy bármikor bármi megtörténhet velünk. S azt is éreztem, hogy életem legbizarrabb élményeiről nem csak cikkeket kell írnom – mondta lapunknak adott interjújában Az emberi test című regény szerzője.

Az afganisztáni háború ugyan végig jelen van a Torinóban született, eredetileg kutatófizikusi pályára készülő író második regényében, de az igazából nem klasszikus háborús mű. Giordano ugyan sok háborús filmet nézett meg és könyvet olvasott el, de őt alapvetően a zárt világok, közösségek érdeklik. Az Olasz Kultúrintézet meghívására Budapesten járt Giordano már elmúlt húszéves, amikor először próbálkozott az írással, mégpedig novellákkal. Az eredménytől – finoman szólva – nem volt elragadtatva, de könyvesbolti eladóként dolgozó barátnője biztatta, ne adja fel. Első regényének kézirata kézen-közön eljutott a legnagyobb olasz kiadóhoz, a milánói Mondadorihoz, ahol lecsaptak rá.

– Minden olyan gyorsan történt, sodródtam az eseményekkel – idézte fel A prímszámok magánya ­2008-as megjelenésének körülményeit. A premier elsöprő sikert aratott, Itáliában 1,3 millió példányt adtak el Alice és Mattia, a két egymáshoz nagyon közel álló, de mégis nehezen összeillő fiatal sorsát követő regényből. – Lehet, hogy telibe találtam a korszellemet, de nincs magyarázatom a sikerre. Az írás vulkánkitörés volt nekem. A felgyülemlett élmények és érzelmek lávaként ömlöttek ki belőlem – mesélte.

 
Paolo Giordano. Telibe találta a korszellemet
Koncz György / Népszabadság

Míg A prímszámok magánya írásakor nem érzett semmi nyomást, Az emberi test esetében magasra tette a lécet önmagával szemben. Először azonban ki kellett józanodnia a siker bódulatából, több mint egy évre volt szüksége, hogy újra érezze az alkotáshoz elengedhetetlen szabadságot. Amikor belefogott Az emberi testbe, a háború egyszerűen magába szívta. A legkisebb konfliktusban is öldöklő csatát látott.

Az emberi testben ugyan vannak meghatározó karakterek – pél­dául a depressziója ellen „varázskapszulákat" szedő Egitto orvos-főhadnagy vagy a jövedelmét magányos nőknek nyújtott szexuális szolgáltatásokkal kiegészítő René főtörzsőrmester –, de még sincs főszereplő. A Charlie-szakasz valamennyi túlélő tagját „szétrágja" a háború. – Az emlékek ellen nem véd sem a drog, sem a szex, sem a konditerem – mondja Giordano, aki szerint Egitto és társai olyanok, mint az emberi csontok. Akkor törnek szilánkosra, amikor a test már lenyugodott.

Névjegy

PAOLO GIORDANO 1982-ben született Torinóban. Doktori fokozatot szerzett részecskefizikából. Első regényét, A prímszámok magányát 2008-ban publikálta. Itá­liában 1,3 millió példányt adtak el belőle, több mint harminc nyelvre fordították le. Megkapta a legrangosabb olasz irodalmi díjat, a Premio Stregát. Második regénye, Az emberi test 2012-ben, a harmadik (Il nero e l'argento) 2014-ben jelent meg.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető