A rákövetkező évben, 1950-ben a nagy, fekete autó mögé fölzárkózott volna a gyapot virágával díszített kocsi, büszkén hirdetve dolgozó népünk elszántságát, amely – a nyugati imperialistákkal szövetkező természet minden ellenkezését legyűrve – termékeny gyapotültetvénnyé varázsolta a magyar rónaságot. Ím, a magyar föld gyapotot terem, mert így döntött Pártunk és Kormányunk. Unortodox agrárpolitikánkat sok bírálat éri, de minket célunktól ez el nem tántorít, hiszen ami jó hangulatú,mosolygós hitünk olyan, mint az üllőre helyezett, vörösen izzó acél: minél jobban ütik, annál erősebb. Üssetek minket, csak üssetek, s meglátjátok, annál inkább összetartunk Kedves Vezetőnk mögött. Kinevettek minket unortodox gyapotunk miatt? Hát nevessetek. Az nevet, aki utoljára nevet.
Nem vitás, hogy az 1950-es évek elején a virágkarneválon már a Kedves Vezetőnk arcképét díszítő kocsi haladt volna az első sorban. Milyen szép ember! Igazi férfi! S milyen jól áll neki a magyar narancs lágy szirmú virága, amelyből arcának oly szeretett élét rakták ki magyar közmunkáskezek. A nagy Ő halad elöl, ám ez nem személyi kultusz, dolgozók! Kollektív kultusz ez. Hiszen Kedves Vezetőnk már régen nemcsak egyetlen személy, hanem egész népünket megtestesítő, kollektív akarat. Ő a haza, aki nem lehet ellenzékben, s ha rajta múlik, többé nem is lesz soha.
|
Mostanában kihagyhatatlan motívum - Czeglédi Zsolt / MTI
|
Az alaptörvény szerint az Ő kocsija halad elől, ez azért jelent valamit, nem? Kedves Vezetőnk virágkocsiját bár nem megújuló energia hajtja, de jó hangulatú, mosolygós közmunkások vontatják kötéllel. S így nem is pöfög az a kocsi! Nem szennyezi a környezetet! Mert nézzétek csak a saját morális mocskában fetrengő Nyugatot, amely a mértéktelen, korlátlan gazdasági fejlődés oltárán föláldozza anyatermészetünk ásványi és, és... nem ásványi kincseit! Nézzétek a Nyugatot, és szánakozzatok! Mi bezzeg vontatunk! A kötél általi vontatás ősi technika, már a régi magyarok is jól ismerték, és lám, ma is munkát ad megannyi magyar dolgozónak.
Igaz, a későbbi virágkarneválokon el kellene ismernünk: követtünk el hibákat. Emberek vagyunk, hibázunk. A bocsánatkérést azonnal fordítsátok le angolra, németre és franciára is, mert egyes magyar dolgozók kalandvágyból arra indultak. S az ő gyermekeik már nem értik, ha magyarul vágjuk a képükbe: már bocsánat! Hibáztunk! Nagyon elbíztuk magunkat, megszédített minket a hatalom, de megígérjük nektek, dolgozók, hogy ezentúl visszafogjuk magunkat. Nem fog mindenütt a mi jó hangulatú, mosolygós jelöltünk győzni, oké? Megengedjük nektek, hogy egy-két helyen győzzetek. És nem emeltetünk vádat valamennyi győztesetek ellen az ügyészséggel, oké?
Mi az, hogy nem oké?! Nektek már semmi sem szent?Mi az, hogy szabad meg tisztességes választás?! Nektek az igazságos népképviselet smafu? És még ti pofáztok folyton a demokráciáról?! De hát hová lesz akkor az igazság, ha a haza ellenségei győznek? Hogyan marad hatalmon akkor a szent magyar haza?Mi? Na, erre válaszoljatok, ti Nyugat-imádó senkik, ti kretének, ti hülyék, ti civilek, ti igazságosztók, ti jogvédők, ti antimagyarok, ti okostojások, ti libatolvajok, ti buziimádók, ti zsidóbérencek, ti cigányuszítók, ti senkik!
A következő években bekeményítünk, mert elég volt a lazaságból. Túl hosszúra engedtük a kötelet a virágkocsin, kedves vontatók. De ez is a mi hibánk, mert mi bezzeg előre megmondtuk, hogy vontatni jó. Vontatni hasznos. Vontatni erény. S ti a végén még ellenforradalmat csináltok.Összeszűrítek a levet a Nyugattal, mert nektek aztán mindegy. Hataloméhségetekben a külső és belső ellenséggel egyaránt szövetkeztek, mert a felfordulás a ti egyetlen célotok. Hát megvalósulhat így gyönyörű képességünk, a rend?! Erre válaszoljatok, ti felforgatók! A közlekedés zavartalan rendje a nemzet egészének érdeke! A nemzeti virágkocsik elhaladásának megakadályozása szigorúan tilos! Elzárással és közhasznú munkavégzéssel büntetendő! Ti nem beszélni magyar? Nem értitek, hogy az egyénnek ma már hátrébb kell helyeznie magát a közösséggel szemben?! Ezt kívánja a nemzet közös érdeke, de ti ezt nem értitek, ti korcsok, ti individualisták. Hé, maga ott! Lépjen hátra, dolgozó! Adjon elsőbbséget annak a virágkocsinak, hát nem látja, hogy az az Alaptörvény Díszkocsija? Maga vak, dolgozó? S egyáltalán: miért nem tiszteleg?!
Na jó, velünk lehet beszélni, és ha jók lesztek, vontatók, akkor konszolidálunk benneteket, amíg jókedvünk van. A Városi Tanács kezdeményezésére az 1966-os esztendőben megrendezzük az Első Igazi Virágkarnevált, amely a sajtóbeszámolók szerint a „saját eszközeivel méltóképpen tolmácsolja a béke és barátság gondolatát”. 1966... Micsoda esztendő... A rohadó kapitalizmus által kitermelt drogos zenekar, a The Beatles nevű zenei profitgyár 1966-ban veszi föl a Revolver című albumát, amelyen olyan kereskedelmi termékek szerepelnek, mint a Penny Lane és a Strawberry Fields Forever. De ti ne hallgassátok ezeket, dolgozók, mert ezeknek a pénzpiaci termékeknek semmi közük az egészséges, jóravaló, munkaalapú társadalom általunk tisztelt eszményeihez.
Míg a Nyugat századok óta a haláltáncát járja a csöppet sem józan s nem keresztényi életet élő drogosok zenéjére, addig mi vörös csillagokat, úttörőjelvényeket, sarlókat és kalapácsokat készítünk száraz virágból! Igény szerint. Aztán ezeket benzinmotorral meghajtott alvázra kötözzük, s így hurcoltatjuk végig a városon, dolgozó népünk örömére. Képzeljétek el, hogy ennek a találmánynak akkora sikere lesz, hogy az első virágkarnevál után negyvenöt évvel, 2014-ben is meg fogjuk tudni csinálni! Jó hangulatú, mosolygós emberek vezetik a virágkocsikat, s jó hangulatú, mosolygós tömeg izzad a kedvükért a napon. Szép lesz. Hagyomány lesz. A hagyomány jó. A hagyomány hasznos. A hagyomány: erény.
|
| Nemzedéki összefogás rendszere - Czeglédi Zsolt / MTI |
A virágkarnevál nemes hagyományára a legnehezebb esztendőkben is támaszkodhatunk. Hé, vontatók, gondoljatok csak a 2009-es évre, amikor országunkban utoljára volt a haza ellenzékben, s amikor nemzetünk örökös miniszterelnöki székében egy libatolvaj ült. Emlékeztek arra a virágkocsira, amelyen a virágokból megkomponált Ludas Matyi megkergetett egy virágokból megkomponált libatolvajt? Akkor nagyon büszkék voltunk magunkra, hiszen a jó hangulatú, mosolygós tömeg a libatolvajban azonnal ráismert az illegitim miniszterelnökre! Hej, nem lettünk volna akkor a hóna alatt libával menekülő miniszterelnök helyében! Ennek a virágkompozíciónak akkora sikere volt, hogy felvitettük Budapestre, és a Szent Koronát ábrázoló virágkocsival együtt mutattuk be a Szent István-bazilika előtt. Mi ilyen vagány fiúk vagyunk.
Na most képzeljétek el, ha olyan nemzetellenes választási törvényünk lenne, mellyel fordulhatna a kocka. A mocskos liberálisok elrothadt narancsot formáltatnának száraz virágból, s a Szent Koronával együtt mutatnák be Isten háza előtt! Micsoda gyalázata lenne az a nemzetnek?! A Szent Koronának?! Ami csak nekünk szent, mert nekik semmi sem szent! És még ők pofáznak folyton a demokráciáról?! Ez az ország a miénk, itt csak mi lehetünk tahók. A saját eszközeinkkel mi méltóképpen tolmácsoljuk a béke és barátság gondolatát, s aki ezzel nem ért egyet, takarodjon le a virágkocsinkról. Mindennek van határa.Még egy virágsziromnak is.Hé, vontató, maga ott! Gyorsabban azzal a kocsival! Nem lazít, nem ácsorog, nem bambul! Dolgozik! Vontatni jó. Vontatni hasznos. Vontatni erény. Ebédszünetben szegjétek meg az új kenyeret, dolgozók, ne feledjétek megkenni zsírral, és harapjatok bele. Rág, nyel, emészt, erőre kap. Aztán töröljétek meg a szátok szélét, és húzzátok Virág elvtársat szépen tovább.
