Különös incidens: Vidnyánszky székét felrúgva, sértődötten elrohant

Senki sem tudja, min ütközött meg annyira a rendező Vidnyánszky Attila, a debreceni Csokonai Színház igazgatója, hogy a Mesés férfiak szárnyakkal című előadás szakmai beszélgetésének egyharmadánál székét felrúgva, sértetten távozott.

Ez azonban rányomta a bélyegét a Pécsi Országos Színházi Találkozó szerdai napjára. Nemcsak azért, mert mindenhol erről lehetett hallani, de amiatt is, hogy a délutáni Alternatívok ég és föld között című beszélgetésen sem jelent meg Vidnyánszky. Márta Istvánnal, a POSZT művészeti vezetőjével üzente: bocsánatot kér.

Márta szerint a fesztiválon is jól érzékelhető a bizonytalanságból fakadó frusztrált hangulat. Ehhez adódik még az is, hogy katasztrofális helyzethez vezet a szakmán belüli megosztottság. Mint az alternatívokról szóló beszélgetésen ezt többen osztották: a színházi élet nemcsak a kőszínházak és a függetlenek között törik meg, hanem már a struktúrán belül is erősödik a viszály – leginkább ideológiai alapon.

Egyébként ez a beszélgetés nemcsak azért tűnt teljesen értelmetlennek, mert nem volt jelen Vidnyánszky, akinek szava a Fidesz-kormánynál sokat számít, és az előadó-művészeti törvény módosításában nagy szerepet játszott. Hanem mert a meghívottak egy része csak laza szállal kötődik a függetlenekhez. Kivételt képez a beszélgetésért Prágából Pécsre utazó Krétakör-alapító Schilling Árpád, a MU Színház művészeti vezetője, Erős Balázs és a független társulatokkal gyakran dolgozó Zsótér Sándor rendező. Az esemény kitalálója, a trafós Szabó György igazoltan hiányzott, mert eltörte a lábát, de az újabb struktúrán kívüli társulatok vezetőit meg se hívták.

Egyetemi túltermelést említett a beszélgetésen a Katona József Színház igazgatója, Máté Gábor. Mint mondta: minden szakmát elöntenek a diplomások, akiknek jó része nem jut munkához. A színháziaknál az sem lesz megoldás, ha önállóan kezdenek társulatépítésbe, hiszen a függetlenek helyzete egyre inkább „beárnyékolódik”. Erre ellenpélda a bábszínészek és -rendezők csapata. Nagy az igény a munkájukra, nemcsak a gyerekszínházban – mondja a rendező Csizmadia Tibor, aki bábosokat tanít a színművészeti egyetemen, és a Magyar Színházi Társaság elnöke. Ő egyébként úgy véli, a kőszínházak helyzete erősen emlékeztet a függetlenekére, hiszen a létbizonytalanság a folyamatos elvonások miatt ugyancsak felerősödött.

A törvénymódosítás előkészítésében is szerepet kapott Erős Balázs, aki azt állítja, ha a törvényből valóban kihúzzák a függetlenek eddigi támogatási garanciáját, azzal kiirtják a struktúrán kívüliek rendszerét. Hosszabb távra eddig sem tervezhettek, örültek, ha az az évi pénzükhöz hozzájutottak – állítja Schilling.

Mikor ezt még a POSZT előtt felvetettük L. Simon Lászlónak, a parlament kulturális és sajtóbizottságának elnökének, aki a törvénymódosítás egyik beterjesztője, azt a választ kaptuk: nincs mitől félniük a függetleneknek, szükség van rájuk. Ha például szerződést kötnek például egy önkormányzattal, azaz fenntartójuk lesz, akár a kettes kategóriába is bekerülhetnek. De pályázat lesz, az biztos.

Rugalmas átjárást lát a struktúrán belüli és kívüli csapatok között Zsótér Sándor rendező, aki ugyanúgy rendez például a HOPPartnak (előadásuk, a Chicago versenyprogram a POSZT-on) és a József Attila Színházban. Zsótér ugyanakkor azt mondja, nincs mese, az új nemzedéknek saját kezébe kell vennie a sorsát, főleg azoknak, akik nem jutnak be a kőszínházakba vagy egyszerűen önálló társulatban gondolkodnak. A sorsvállalás fontosságát emeli ki Schilling is, aki szerint a független társulat egy civil próba, felkészítő hely lehetne ahhoz, hogy egy társulatvezető rendező, színész átlépjen a struktúrába.

A PanoDrámás Lengyel Anna arról beszélt, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztérium által kiírt pályázatnál önkényesen cserélte le a kurátorokat a politika, és mivel erősebb nyomást tudott kifejteni a tánclobbi, ezért nagyobb szeletet is kapott a függetlenek pénzéből. Csáki Judit kritikus szerint ez nemcsak a politika felelőssége, hanem a szakmáé is. Mint mondta, még a beszélgetés meghívottjai közül is ott ültek többen a törvénymódosítás tervezetének előkészítésekor, és senki nem kiabált, mikor például a függetlenek kikerültek a módosítástervezetből. Erre a felvetésére azonban senki sem válaszolt.

Vidnyánszky Attila úgy látja, Debrecenben is „nemzeti színházat” csinál
Vidnyánszky Attila úgy látja, Debrecenben is „nemzeti színházat” csinál
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.