Csendesen filozofáló, majd verbális szkanderbe átcsapó beszélgetés, sok sérelemmel. Így definiálhatnánk a hétfő esti kultúrpolitikai beszélgetéssorozat negyedik részét a Katona József Színházban, amely KP4 – a politikai színházról címet kapta. Bár fontos pillanat, mikor egy színpadon ül a rendező Ascher Tamás, a színész-igazgató Oberfrank Pál, a rendező Schilling Árpád, és a rendező-igazgató Vidnyánszky Attila, a vita nem tűnt túl konstruktívnak.
Vidnyánszky Attila, Ascher Tamás, Schilling Árpád és Veiszer Alinda takarásában Oberfrank Pál M. Schmidt János / Népszabadság
Ha más hozadéka nem is lett volna a beszélgetésnek, az biztos, hogy a vita moderátora, Veiszer Alinda hosszas nógatására Vidnyánszky Attila elhatárolódott Kerényi Imre múlt heti kijelentésétől. Az egykori rendező, miniszterelnöki megbízott ugyanis a Keresztény Színházi Fesztiválon arról beszélt, hogy a hazai színházi képzésben szerinte a buzilobbi irányít, és megvonná a pénzt a Színház- és Filmművészeti Egyetemtől. Vidnyánszky belátta: fölösleges és megengedhetetlen módon szólalt meg akkor Kerényi, különösen, amikor párbeszédre lenne szükség. A hangnemet és a tartalmat sem tartja vállalhatónak. Ehhez csatlakozott Oberfrank Pál is, aki a megosztott színházi szakma problémáinak közös megoldását vetette fel, és a Magyar Művészeti Akadémia színházi tagozatának tagjaként – némi provokációra – a következő, augusztusi megbeszélésre elhívta az egyeztetésekről az utóbbi években rendre „kifelejtett" Független Előadó-művészeti Szövetség elnökét.
Bár a beszélgetés elején a politikai színház mibenlétét kutatták, elkerülhetetlen volt, hogy a napi események előtörjenek. Abban nagyjából mindannyian egyetértettek, hogy minden színház politizál, amely kutatja a társadalmi és emberi viszonyok működését. Egyáltalán nem kritériuma, hogy politikai témát vessen fel, már a műsorpolitikával is politizál. Ugyanakkor ez a fajta színház nem keverendő össze a pártpolitikával.
Oberfrank Pál M. Schmidt János / Népszabadság
Szóba került az országgyűlési választások előtt a Heti Válaszban megjelent cikk, amely a kormányellenes előadásokat vette sorba, és kampányszínházként definiálta. Ascher Tamás szerint évekkel korábban elindult ez a folyamat, és nem a kampányra tornyosult. A rendező úgy vélte, nem politikai-esztétikai elemzés volt a HV-cikk, hanem egy feljelentésszerű lajstrom. Mivel aki nem a Fideszre szavazott, azt mélységes tanácstalanság jellemezte, ezért nem lehetett hatékony politikai állásfoglalás egyik előadás sem.
Schilling Árpád robbantotta fel a beszélgetést, mikor arról beszélt: a művészet lényege a szabadság, de ma nem szabad azt csinálni, amit akarnak. Vidnyánszky feloldódik egy magasabb akaratban (ezt maga Vidnyánszky mondta egyébként), de olyan hatalmi koncentráció van a kezében, hogy eldöntheti, mi mehet és mi nem. És míg az ember a saját felszabadulása és a boldogsága kérdéseivel foglalkozik, addig sokan egzisztenciális félelemből nem merik kinyitni a szájukat, és inkább kollaborálnak. Az elmúlt évek kultúrpolitikai üzenete egyfajta bosszúreakció: eddig nektek volt jó, most nekünk. Hozzátette azt is: elfogadhatatlannak tartja, hogy bárki belenyúlhasson a kuratóriumok által kiutalt pénzekbe, csökkentse a támogatást. Kifogásolta a Krétakör alapítója és Ascher is, hogy a döntési pozícióban lévő szervezetek, például a Magyar Művészeti Akadémia sem emelt szót az ellen, hogy egy miniszteri megbízott mit engedhet meg magának arról, működhet-e egy intézmény vagy sem.
A sérelmek gyökere, úgy tűnt, az előadó-művészeti törvény volt. Mert míg Vidnyánszky az első, 2009-es törvény vidéki színházakat érintő hátrányairól beszélt, mikor senki nem hallgatta meg őket a szocialista kormány idején, addig Schilling a – többek között – Vidnyánszky által levezényelt módosítás függetleneket érintő pontjait kifogásolta. A struktúrán kívüli színházakat ugyanis nem vonták be a szakmai és támogatási kérdések egyeztetésbe, nem tartják azóta sem partnernek. A Nemzeti igazgatója, Vidnyánszky viszont azt hangsúlyozta: a törvényváltoztatással az volt a céljuk, levédjék a magyar színházi struktúrát és fenntartsák a vidéki színházi életet. Majd hozzátette: a magyar független társulatok jobban finanszírozottak, mint a környező országokban, bár ezt többen vitatják. El kellene kezdeni az alapoktól tisztázni a függetlenek helyzetét és fogalmát.
Mindenki a maga régebbi vagy újabb sérelmeit fújta, anélkül, hogy a holtpontról elbillentek volna. Vidnyánszky nemcsak Schilling gőgjét említette, de azzal is vádolta, hogy meg kell felelnie azoknak a külföldi szervezeteknek, akik azért finanszírozzák a színházát, hogy pártot alapítson, és folyamatosan provokáljon. Ascher, aki ezt visszautasította, viszont azokról a politikusokról beszélt, akik büszkék arra, hogy Vidnyánszky barátai.
Az nem derült ki, minek kéne ahhoz történnie, hogy a „mi" és a „ti" oldalakra hullott színházi szakma valóban közeledjen egymáshoz. Vidnyánszky szerint lehetne a mély sebeket érintő pontokat körüljárni vagy a félreértéseket tisztázni, esetleg túllépni ezeken, és az aktuális kérdéseket megvitatni.
Nézői kérdésre Vidnyánszky Attila elmondta a színművészeti egyetemmel kapcsolatos vízióját, ahol a képzésben a legtöbb budapesti színház érintett, és a tanári kar minél szélesebb körből bővül. A tanár-diák kapcsolatra koncentrálna, és fontosnak tartja az értékrendszer átadhatóságát. Ascher, az SZFE korábbi rektora erre úgy reagált, hogy az egyetemen kizárólag minőségi értékrend átadása folyik.
A 29 éves színész, Zrínyi-Gál Vince arról szólt, látja mindenki sértettségét, de ő és a generációja nem volt ott sem a sértésnél, sem a sértődésnél. Azt szeretné, ha ezeket elintéznék maguk között a megbántottak, hogy a fiataloknak is terepük legyen.
hirdetés
Látható egyetem
Hétfőn többen is reagáltak Kerényi Imre megnyilvánulására. Nyílt levelet írt a miniszterelnöknek Kulka János színész, a Magyar Színházi Társaság is közleményt fogalmazott meg, és az egyetem (SZFE) elsőéves színházi dramaturg hallgatói, akik a dramaturgokat érintő Kerényi „leszólásra" reagálva többek között elmondták: „A dramaturg nem népben-nemzetben gondolkodik, hanem alanyban-állítmányban....A dramaturg egy szakma, amit európai színvonalon oktatnak a Színház- és Filmművészeti Egyetemen....Ha mi lettünk volna Kerényi Imre dramaturgjai, akkor azt a beszédet kihúztuk volna."
Hétfő este külön-külön összeültek az SZFE tanárai és külön hallgatói is. Azt vitatták meg, reagáljanak-e a miniszterelnöki megbízott az egyetemet (nem először) érintő dehonesztáló kijelentésére. Ezzel kapcsolatban már M. Tóth Géza rektora azonnal a miniszterelnök és az egyetemet fenntartó minisztérium hivatalos álláspontját kérte. 24 órán belül választ is kapott Balog Zoltántól, aki arról tájékoztatta, hogy a kormány nem fogadott el és nem is tárgyalt olyan előterjesztést, amely az egyetem átalakítását vagy megszüntetését célozná. A diákok hajlottak arra, hogy azt kellene kommunikálniuk (akár művészi eszközökkel), hogy nem reagálnak Kerényire, és felvetődött a két fórum hajnali egyesítésén: láthatóvá, nyitottabbá kell tenni az egyetemi munkát, hogy a nagyközönség tudja, mennyire méltatlanok ezek a vádak. A mikéntre még keresik a választ, a napokban újra összeülnek.
