A Sziget történetének egyik legellentmondásosabb koncertjét adta hétfő este az ausztrál Sia – ahhoz azonban, hogy érthető legyen, először is fel kell tennünk a kérdést: tulajdonképpen mit jelent az, hogy koncert?
Mit várunk el egy előadótól, aki színpadra lép egy több tízezres közönség előtt? Vegyük sorra: hibátlan, élő éneket, remek zenekart, lefegyverző dramaturgiát, interakciót a közönséggel – helló, Budapest, ti vagytok a legjobbak! –, táncosokat, fényeket, füstgépet. Mindent. Is.
 |
| Fotó: Földi D. Attila / Népszabadság |
Napjaink legjobb dalszerzőinek egyike viszont – aki a Diamonds című Rihanna-slágert például mintegy negyedóra alatt írta, s húsz perc alatt fel is vette, mivel várt rá a reptéri taxi – azt mondja: teszek rá. Megjelenik egy ajakig érő parókában, fétispartikat idéző ruhában, mozdulatlanul, akár egy szobor. A háttérben fehér vászon, ő pedig csak áll, énekel, pontosabban mozgatja a száját. Vagy a kivetítők csúszása miatt tűnik playbacknek (és valójában a saját, rögzített vokálsávjaira énekel) vagy teljes egészében felvételről megy, amit hallunk.
