A másik szélsőséges véleményeket generáló film a divattervezőként (is) világhírű Tom Ford rendezte Éjszakai ragadozók volt, amely egy sajátos bosszúdráma. Bár Ford a sajtótájékoztatón ezt kikérte magának. Szavai szerint nincs másról szó, mint arról, hogy egy férfi hogyan fejezi ki azokat a lelki fájdalmait, amelyeket élete szerelme és gyereke elvesztése okozott neki – a rendező kijelentése ellenérzést váltott ki a zsurnaliszták körében.
|
| A Tom Ford rendezte Éjszakai ragadozókkal két filmet is kap a néző |
Az Éjszakai ragadozókkal két filmet is kapunk: látjuk, amint Susan (Amy Adams) házassága épp lecsengőben van, amikor kap egy kiadás előtt álló regényt az első férjétől (Jake Gyllenhaal), ami egy férfi kálváriáját írja le, akinek feleségét és gyermekét megerőszakolják és megölik. Nem kevés fordulat és játékidő kell ahhoz, hogy kiderüljön, a regény egy metafora. A film végül nagyon vitatottan zárul: Susan meghívja volt férjét vacsorázni, aki nem jön el. De miért nem? Ez volt a nézeteltérés lényege Ford és a bosszút emlegető újságírók között. A befejezés egyébként szimplán gyenge.
Egy nagy európai filmfesztivál tökéletes ahhoz, hogy fel lehessen mérni: merre tart a filmművészet, mik az aktuális trendek. A 73. Velencei Filmfesztiválon kiderült, hogy a világ legjobb rendezői újra a zsánerműveket részesítik előnyben, és a szerzőiséget a határok keresésében élik meg. A Michael Fassbender és Alicia Wikander főszereplésével készült The Light Between Oceans rendezője, Derek Cianfrance a giccs elviselhetőségének tesztelését tűzte ki feladatul. A II. világháború idején, egy távoli világítótoronyban játszódó szerelmi történet lassan halad a melodráma felé. A Wikander alakította karakter kétszer is elvetél, majd amikor egy csónakban partra vetődik egy halott férfi és egy csecsemő, akkor meggyőzi a férjét, hogy tartsák meg a gyermeket. A lelkiismeret azonban addig gyötri a férfit, amíg öt év múlva feladja magát és visszaadják a gyermeket az édesanyjának. A történettel lehetett volna beszélni a felelősségről, de a rendező inkább az érzelmek, azon belül is a gyötrődés ábrázolására koncentrált.
A melodráma sikeres megvalósítása egyébként megtörtént Velencében, méghozzá a francia film fenegyereke, Francois Ozon művével: Frantz című versenyfilmje olyan, mintha csak a francia új hullám, azon belül Francois Truffaut életműve előtt tisztelegne. A film két fiatal története: Adriené, aki megölt egy Frantz nevű német katonát az első világháborúban, és Annáé, aki a halott katona jegyese. Hogyan találkoznak? Adrien a háború után elutazik Németországba, hogy bűnbocsánatot nyerjen. Ehhez azt hazudja, hogy a legjobb barátja volt Frantznak. Épp ez a hazugság az, ami a párbeszédeknek elképesztő feszültséget ad, és a történet végül a megbocsátás drámájává válik – miután kiderül az igazság. Ozon filmje képi világát is az érzelmi háttérhez igazította, a dramaturgia fontos része, hogy a kép mikor vált a színes és a fekete-fehér tónusok között.
A filmtörténet legvéresebb pacifista műve
Erőszakos filmben mutatja be Mel Gibson „Desmond Doss igaz történetét”, aki katonaként nem volt hajlandó fegyvert fogni a II. világháborúban, mégis megkapta a becsületrendet, mivel megmentette hetvenöt bajtársát. Gibson a filmtörténet legvéresebb pacifista filmjét szállította a Hacksaw Ridge-dzsel. Doss karaktere azért volt fontos a számára, mert elérte, hogy a világ elfogadja őt olyannak, amilyen. Elmesélte: igazi szuperhősről akart forgatni, aki valós ember és nem hord spandex nadrágot – utalva ezzel a főszereplő Andrew Garfield korábbi szerepére, a Pókemberre. A színész szerint Doss története a mai zűrzavaros időszakban azért is lényeges, mert megmutatja, hogy legfontosabb a szeretet és az, hogy megvalósítsuk önmagunkat. Mondatait tapsvihar követte.
