galéria megtekintése

Vasak a babaszobában

1 komment


Csordás Lajos

Rabóczky Judit életét meghatározza a vas. Mindennap megküzd ezzel az anyaggal valamilyen formában. Drótok, lemezek,  fémhulladékok alakulnak a keze alatt szobrokká.

Állítólag a belvárosi „kecója” is tele van vassal, bár most nem ott találkozunk vele hanem a ­Sztregova utcai Artus kollektív ­műteremházban, ahol a jelenlegi műhelye található. A régi galván­üzem egykori női zuhanyzója jutott neki. Szomszédjában, a férfizuhanyzóban egy festő dolgozik.

A mettlachi padlón még látszanak a hajdani ­zuhanyfülkék határai, a hatalmas üvegablakok körül fölhólyagosodott a fal, és a terem közepén sorban állnak a műanyag vödrök, mert a víz most is csöpög olykor. Nem a zuhanyrózsákból, hanem a plafonról. Ez mondjuk nem annyira jó ívhegesztés közben, amikor 380 volt cikázik az ember keze ügyében.

De most süt a nap, és a műterem gyönyörű.

 

Szerettem Rabóczky Judit régi műhelyét is, kint az óbudai Amadeus-házban, ahol hat évig dolgozott, mert az alkotásokkal, tanulmánymunkákkal telezsúfolt helyiség minden zugában zseniális ötletek sziporkáztak fel. Az olvasztott fém durvaságai, a göcsörtös varratok, az égetéstől elszíneződő felületek különös erőt adnak munkáinak. És mi mindent csinált vasból! Portrékat, akváriumban úszkáló halakat, gyerekrajzok alapján összerakott csálé kisautókat („Rabómobilokat”), macskatesteket. Még a névjegyei is lemezekből kivágott fémdarabok.

Egy időben dróttal dolgozott. Hatalmas drótgubancok belsejében sűrűsödött bizonytalan emberalakokká a huzal. Majd egy kecskeméti alkotótáborban megpillantott egy ládányi kidobásra váró színes kábelhulladékot, elkérte és egy fantasztikus új sorozatot nyitott. Furcsa, szinte macskásan nyújtózkodó, akrobatikus mozdulatokat végző alakokat kreált belőlük.

Rabóczky Judit műhelye
Rabóczky Judit műhelye
Veres Viktor / Népszabadság

Jellemző rá, hogy talált anyagokból dolgozik. Itt az Artus telephelyén is kidobtak a múltkor néhány olajoshordót, meséli, amiben ő mindjárt kincset látott, fölhozta őket ide, a műhelyébe és részben ezekből készültek azok a vasbabák, akiket a közelmúltban a Műcsarnokban is láthattunk egy társas tárlaton. Straussra keringőztek, mint az angyalok, a kis bádogszörnyetegek. Az utóbbi egy-két évben ezek a babaszobrok vették át az uralmat Rabóczky Judit művészetében. Ne firtassuk, miért, miért ilyen rettenetesek ezek a kölykök. Persze mint szobrok – szépek. Annyit azért elárul, minden szobra ő maga. A műhely­asztal fölött nem véletlenül láthatók kiakasztva a kisgyerekkori fotói.

A műteremnek egyébként most is mind a négy sarkában akad valami csoda. Az egyikben új kábelszobrok támaszkodnak, a másikban drótvázak egy készülő sorozathoz, a harmadikban lemezszalagokból formálódik egy macska, a negyedikben hegesztőpisztollyal rajzolt, ikonszerű portrék sorakoznak. Középen pedig lógnak a dróton a bádogbabák. Egy fémszobrász babaszobája.

Hegeszteni most a kedvünkért nem fog, fölösleges csak azért, hogy megmutassa, milyenek a lángok és a szikrák, amikor dolgozik. De volt már ilyen performansza egy táncoslánnyal, akit megihlettek a fémmunka fényjelenségei. Egyébként minden nap dolgozik. Itt, az Artusban főleg éjszaka, amikor már mindenki hazament.

Szép lehet. Képzeljük csak el, ahogy az éj közepén a hatalmas, sötét gyárcsarnok egykori női zuhanyzójában felragyognak az ívfények.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.