Szerettem Rabóczky Judit régi műhelyét is, kint az óbudai Amadeus-házban, ahol hat évig dolgozott, mert az alkotásokkal, tanulmánymunkákkal telezsúfolt helyiség minden zugában zseniális ötletek sziporkáztak fel. Az olvasztott fém durvaságai, a göcsörtös varratok, az égetéstől elszíneződő felületek különös erőt adnak munkáinak. És mi mindent csinált vasból! Portrékat, akváriumban úszkáló halakat, gyerekrajzok alapján összerakott csálé kisautókat („Rabómobilokat”), macskatesteket. Még a névjegyei is lemezekből kivágott fémdarabok.
Egy időben dróttal dolgozott. Hatalmas drótgubancok belsejében sűrűsödött bizonytalan emberalakokká a huzal. Majd egy kecskeméti alkotótáborban megpillantott egy ládányi kidobásra váró színes kábelhulladékot, elkérte és egy fantasztikus új sorozatot nyitott. Furcsa, szinte macskásan nyújtózkodó, akrobatikus mozdulatokat végző alakokat kreált belőlük.
|
Rabóczky Judit műhelye Veres Viktor / Népszabadság |
Jellemző rá, hogy talált anyagokból dolgozik. Itt az Artus telephelyén is kidobtak a múltkor néhány olajoshordót, meséli, amiben ő mindjárt kincset látott, fölhozta őket ide, a műhelyébe és részben ezekből készültek azok a vasbabák, akiket a közelmúltban a Műcsarnokban is láthattunk egy társas tárlaton. Straussra keringőztek, mint az angyalok, a kis bádogszörnyetegek. Az utóbbi egy-két évben ezek a babaszobrok vették át az uralmat Rabóczky Judit művészetében. Ne firtassuk, miért, miért ilyen rettenetesek ezek a kölykök. Persze mint szobrok – szépek. Annyit azért elárul, minden szobra ő maga. A műhelyasztal fölött nem véletlenül láthatók kiakasztva a kisgyerekkori fotói.
A műteremnek egyébként most is mind a négy sarkában akad valami csoda. Az egyikben új kábelszobrok támaszkodnak, a másikban drótvázak egy készülő sorozathoz, a harmadikban lemezszalagokból formálódik egy macska, a negyedikben hegesztőpisztollyal rajzolt, ikonszerű portrék sorakoznak. Középen pedig lógnak a dróton a bádogbabák. Egy fémszobrász babaszobája.
Hegeszteni most a kedvünkért nem fog, fölösleges csak azért, hogy megmutassa, milyenek a lángok és a szikrák, amikor dolgozik. De volt már ilyen performansza egy táncoslánnyal, akit megihlettek a fémmunka fényjelenségei. Egyébként minden nap dolgozik. Itt, az Artusban főleg éjszaka, amikor már mindenki hazament.
Szép lehet. Képzeljük csak el, ahogy az éj közepén a hatalmas, sötét gyárcsarnok egykori női zuhanyzójában felragyognak az ívfények.