A nézők mellett itt a szakma krémje is. A könyvesboltban például a mellettem nézelődő joviális urat megrohanta egy lelkes tinilány. Amennyire a torkában dobogó szívétől hallhattam, azt ecsetelte párás szemmel, hogy az illető a példaképe, miatta szeretne animátor lenni.
Hiába: a rajzfilmek mély nyomot hagynak az emberben. Genndy Tartakovskynak – aki szintén megjelent Annecyben – és Dexter laboratóriuma című kultsorozatának köszönhetően a komplett generációm fújja kívülről, hogy a sajtos omlett franciául omletdüfromázs.
|
A csatorna nem akarta a Kalandra fel!-t, azzal, hogy „nem gyártunk művészfilmeket”
youtube.com |
A Cartoon Network a nyáron – Magyarországon novemberben – mutatja be a We Bare Bears című sorozatát. Három medve – egy grizzly, egy panda és egy jeges – próbál alkalmazkodni a modern kor kihívásaihoz a közösségi médiától az utcazenélésig. Daniel Chong imádnivaló figurái úgy születtek, hogy egy unalmas könyvtári délutánon szórakoztatni szerette volna barátnője kislányát. A skiccekből online képregény lett, végül pedig –a CN Artist programjának nyolcadik darabjaként – rajzfilm, amelynek máris megvan az első magyar rajongója (én), de ahányszor megmutatom a pár másodperces ízelítőket valakinek, a tábor eggyel gyarapodik. Annecyben először láthatta a közönség a WBB egy teljes epizódját. A hatás frenetikus: a felnőttek másodpercek alatt fennhangon kacagó ötévesekké változnak. Én is. A sajtótájékoztató pikniket követően Annecyt ellepik a macis baseballsapkát és táskát viselő újságírók, akik úgy hordozzák a Chong által dedikált WBB-plakátjaikat, akár a Szent Grált.
Kilenc hónap: egy epizód
Hamarosan kiderül: nem feltétlenül a Minyonok-nézők vannak a legtöbben, sőt. A Kalandra fel! című rajzfilmsorozat panelbeszélgetésére indulva több száz méteres sort találok. A klasszikus Cartoon Network-meséken nőttem fel, mondhatni leragadtam a Pindur pandúroknál, szóval sokkolóan hat rám, hogy sokan Ázsiából zarándokoltak ide a Kalandra fel! miatt. Ami egészen bizarr darab. Főszereplője Finn, egy kapucnis kisfiú, meg az ő fogadott testvére, a Jake nevű sárga kutya, amely tetszés szerint tudja változtatni a méretét és az alakját. A páros abszurd kalandokba keveredik egy posztapokaliptikus, varázslattal teli világban. A tévécsatorna először elutasította a sorozatot, mondván, nem gyártanak művészfilmeket, ám az alapötletet tartalmazó rövidfilm fénysebességgel vált mémmé az interneten. Tajvanon manapság KF-vonatok járnak, létezik a mese világát megidéző vidámpark, Annecyben pedig egymás lábát tapossák érte az emberek. Meg az enyémet.
A beszélgetésen megértem rajongásukat. A Kalandra fel! egyetlen epizódja kilenc hónapos (!) munka gyümölcse. – Nehéz szülés – nevet Elizabeth Ito főrendező. Aztán jönnek a kulisszatitkok (például, hogy minden részben elrejtenek valahol egy csigát), végül a nézők: átszellemülten kérdeznek, jegyzetelnek, autogramot gyűjtenek, fényképezkednek az alkotókkal. A rajzfilmeknek is megvannak a maguk rocksztárjai.
Amikor munkájuk legnehezebb részéről kérdezem a Cartoon Network vezető animátorait Annecyben, kórusban vágják rá: a határidő. Gyermekkori kedvencek tekintetében is nagy az összhang: Hupikék törpikék! – A kicsi és nagy közötti ellentét ma is megkerülhetetlen téma az animációs filmek világában. Nemcsak gyerekszemmel érdekes, de alkotói lehetőségek széles skáláját hordozza magában – mondja Daniel Chong.
Az állandó toposzok mellett viszont egyértelműen kimutathatók a rajzfilmvilág trendjei is. – A legszembetűnőbb, hogy jóval kevesebb a hagyományos értelemben vett akció és az erőszak, mint a kilencvenes években – mondja Rob Sorcher tartalomfejlesztési igazgató. – Ez nagyban összefügg azzal, hogy az iparágban mostanában egyre több nő dolgozik. Elizabeth Ito bólogat:
|
| A panda, a grizzly és a jegesmedve lesz a sztár az év végére |
– Ezt én is alátámaszthatom. Az egyetemen egy tanárunk folyton azt ismételgette: hölgyeim, csípjenek meg egy jó állást, mert a rajzfilmiparnak őrületes szüksége van a nőkre. Manapság sokkal többen vagyunk, le is áldozott az öldöklős rajzfilmeknek – nevet.
Az Apple & Onion című sorozat pilotját (előfilmjét) először láthattuk Annecyben. Az alkotó, a brit George Gendi végigjárta a szamárlétrát: először rajzolni tanult, majd miután az animációsfilm-gyártás valamennyi fázisában részt vett, a Gumball csodálatos világa című rajzfilm storyboardrajzolója lett. Az Apple & Onion első saját rajzfilmje. – Próbáltam azon a határon egyensúlyozni, ahol a sorozat humora szélesebb rétegek számára is befogadható – mondja Gendi –, de kétségtelenül van az egészben némi kockafejűség. A helyzetkomikumot az adja, hogy a kissé esetlen Alma és Hagyma próbál menővé válni környezetében.
Csigakeresés a sapkában
A beilleszkedés, az elidegenedés témaköre igazán „trendinek” tűnik: ezt feszegeti Daniel Chong három medvéje is a We Bare Bearsben.
– Mindenki, így a grizzly, a panda és a jegesmedve is szeretne tartozni valahová – mondja. – A történet gyerekek és felnőttek számára is vicces, de mögöttes tartalommal is bír. A három medvéből kettő fokozottan veszélyeztetett állatfaj. A modern városi élet visszásságai a környezetvédelem fontosságára figyelmeztetnek.
Chong már régóta rajzolgatta online képregényeit a medvékről, aztán egyszer csak óriási sikert aratott velük. A Cartoon Network Artist programjának lényege, hogy a kiválasztott alkotók szabadon dolgozhatnak. Néha nehéz eldönteni, hol a határ: a Kalandra fel! például szinte népszerűbb a felnőttek, mint a gyerekek körében, néha „erősebb” dolgok is beleférnek. Abban viszont mind a négyen egyetértenek: a jó mese minden korosztályt meg tud szólítani.
Este a hotelben azon kapom magam, hogy elrejtett csigák után nyomozok a YouTube-on fellelhető részekben a jegesmedvés sapkámban. Hazafelé én vagyok a repülőtér legmenőbb arca: egy seregnyi gyerek állja körbe a WBB-táskámat, s a rajta lévő három medvét simogatva azt találgatja: ez milyen mese, és hol lehet látni. Igyekszem nem mutatni, hogy náluk is sokkal jobban várom a novemberi premiert.
