A tárlat százhúsz alkotást vonultat fel, szinte az egész ismert életművet, hiszen a műveknek csak a tíz százaléka nincs itt. Igaz, az ismert munkásság nem nagy, az egész alkotói periódus alig több mint tíz év.
Az arisztokrata ősökkel büszkélkedő Nemes Lampérth 1910-ben, 19 évesen mutatkozott be festményével a Művészház téli tárlatán. Kaktuszcsendélete felhívta rá a figyelmet. A következő évben érettségi nélkül felvették a Képzőművészeti Főiskolára.
Nagybányára is ellátogatott, ami nagy hatással volt rá. Barátságot kötött Kmetty Jánossal, találkozott Czóbellel, aki a legújabb francia festészeti törekvéseket közvetítette felé. Már 1911-ben a francia Vadak (Fauves) modorában, az ecsettel a vásznat szinte satírozva, a rózsaszín 15 árnyalatában festette meg önarcképét, a tárlat egyik főművét, majd 1912-ben ugyanebben a satírozó, grafikus modorban apja ravatalát.
Egész életében nem sok olajképet alkotott. Mindössze huszonhetet ismerünk. Ennek oka részben a pénztelenség volt, mondta a kiállítás megnyitóján Gelencsér Éva. Amikor Nemes Lampérth 1912–13-ban egyéves ösztöndíjat kapott Párizsba, alig volt pénze festékre, talán ezért is fordulhat elő, hogy mindössze egy párizsi olajképéről tudunk, a Pont Neufről, ez itt van most is.
Franciaországi élményei is inkább tusképekben maradtak meg, mint életműve nagy része. Amikor 1917-ben második egyéni kiállításán sikerült 12 festményt eladnia, s pénzhez jutott, végre készíthetett festményeket is. Színpompás, lilás árnyalatú képeket festett például a Tabánról.
Kapcsolatba került Kassák aktivista körével. Az 1919-es proletárforradalomban tanári állást és műtermet kapott, Kmettyvel együtt mozgósító plakátot is festett. Ezért a forradalom bukása után Berlinbe utazott, ahol 1920-ban többek közt Moholy-Naggyal állított ki Fritz Gurlitt galériájában. Itt figyelt fel rá egy svéd gyűjtő, aki több képet is vásárolt tőle, és meghívta magához. Sajnos azonban a háború sokkja okozta elmebaja elhatalmasodott, és 1921-ben elborult tudattal tért haza. Elme-gyógyintézeti kezelésre szorult, s három év múlva Sátoraljaújhelyen halt meg az Erzsébet Kórház elmeosztályán. Svédországba került műveinek nagy része a hetvenes években tért haza Mezei Ottó művészettörténész fáradozásainak köszönhetően. Akkor ezért nem kapott elismerést. Ez a tárlat és a készülő katalógus viszont tiszteleg előtte.
Huszonötmilliós tusrajz
Nemes Lampérth József Táj című tusrajza volt az egyik alkotás, amely 2014-ben eltűnt a debreceni Modem raktárából. A kép Antal Péter műgyűjtő letétje volt. Mivel a nyomozás során sem ennek a műnek, sem a másik eltűnt alkotásnak, Csontváry Kosztka Tivadar Éjszakai jelenet kápolnával és alakokkal című képének nem akadtak nyomára, Debrecen városa összesen 134 millió forintos kártérítést fizetett. A tusrajzot, amikor az a Modembe került, 25 millió forintra értékelték.
