galéria megtekintése

A nyilvánosság elé vitt emlékezet

Az írás a Népszabadság
2014. 05. 31. számában
jelent meg.


Bárkay Tamás
Népszabadság

Nemcsak az összetételével, de már a puszta méretével is megrendít a Szabadság téren készülő német megszállási emlékműnek nevezett szoborzat ellen protestáló civilek emlékpontja.

Harsányi László társadalomkutató, a Nemzeti Kulturális Alap és a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont korábbi vezetője szerint a spontán kialakult nyílt színi tárlat sokkal értékesebb, sőt hatásosabb, mint ami a szemközti paraván mögött formálódik; reméli, hogy a megrázó kiállítás anyaga valamiképp fennmarad.

Őrzők, védők
Őrzők, védők
Móricz-Sabján Simon

Mi is megnéztük, mit üzennek és mivel üzennek a történelmi tényeket meglehetősen sajátosan kezelő szoborállítóknak azok, akik máshogy emlékeznek. A kövekkel és mécsesekkel borított aszfalton sorakozó tárgyakat alaposan elverték a minapi zivatarok, főleg a papírok sínylették meg a vizet, a képek és a szövegek sokszor nehezen kivehetők, de ami mégis, jobb léleknek az is éppen elég.

 

Mindjárt a sor elején találtunk például egy halottnyilvántartó végzést, egy 1944 júliusában eltűnt munkaszolgálatos nevére szól, mellette rákospalotai, zalagyömrői, jánosházai és zalaszentgróti áldozatok nevét sorolja egy ismeretlen emlékező. Egészen kis gyerekek neveit is.

Arrébb, e helyt kiváltképpen könnyen értelmezhető megállapítás olvasható: „A művészet eredetileg a rossz, kártékony erők elleni harc mágikus eszköze volt”, azután számos családi portrét találtunk, egyikük-másikuk alá még rövid szöveg is került, láttunk például egy fotót egy fiatal párról, a kép alá ezt írta valaki: „Nagyszüleim, akiket sohasem láthattam, magyar nyilasok vitték el őket, Ne mentsük a tetteseket!”, egy másikat „A Spiegel család, akiket »Gábriel arkangyal« deportált Auschwitzba” hozzáfűzéssel, meg egy harmadikat, amelyen két kicsi gyerek mosolyog: Szikla Iván és Szikla Erika, az újvidéki mészárlás áldozatai.

Eleven emlékek és emlékezők

Odébb Rejtő Jenő Csont brigádját jelzetelte egy protestáló, ekképp: „Reich Jenő meghalt 1943. január 1. Munkaszolgálat”, még odébb meglehetősen sok, papírra nyomtatott felvételt leltünk Horthy kormányzóról, többnyire Hitler kancellár meghitt társaságában figyelhettük meg, jó hangulatú, baráti pillanatoknak lehettünk tanúi a hajdani fotóriporter szíves közreműködésének köszönhetően.

Az egyik felvétel mellé valaki dossziét helyezett, egy különös gyűjteményt: „Egy magyar munkaszolgálatos rajzai magyar tisztekről és közlegényekről, 1944”; kedvesek voltak az efféle kollekciók, mert mindenki megtudhatta általuk, mi jó dolguk volt a munkaszolgálatosoknak az orosz fronton, még rajzolgattak is hű bajtársaiknak, a m. kir. katonatiszteknek. Kicsit arrébb, ugyancsak egykorú fotómásolaton volt nyilasokat szembesítenek áldozataik holttestével.

Láttunk Wallenberg előtt tisztelgő kiadványt, töredéket Radnóti Töredékéből, egy finom ízléssel megkomponált hungarista propagandaplakát-kópiát „Szégyelld magad, már megint zsidónál vásároltál!” szövegzettel, törött tükröt „Nézz szembe önmagaddal” felirattal, faliórát, amelyre ezt rajzolták: 1944–2014, határozott figyelmeztetést, miszerint „Ez a szobor lesz az átkod, Viktor!”, újra elolvashattuk Horthy Telekihez intézett szavait, miszerint „ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam”, és láttunk törött cserépedényeket, vekkereket, szemüvegeket, régi, kétnyelvű imádságos könyvet, gyermekjátékokat, beszakított nádfonatú tonettszéket karóba húzva, öreg bőrkabátot, és cipőt, nagyon sok cipőt.

A tarka ellenállás

Krasztev Péter irodalomtörténész, szerkesztő, műfordító: „Az államszocializmus alkonyának tüntetéseiben az volt a szép, hogy sokan voltunk, magvas kinyilatkoztatásokat hallgattunk, értelmiségi jövőképekért lelkesedtünk, revánsot akartunk a korlátozott szabadságért. Aztán beleszoktunk abba, hogy ez a mi pusztai demokráciánk kicsit áporodott, kicsit tohonya, de túlélős, olyan, mint a Kádár-rezsim.

A művészetünk is ilyen volt: szólt valamiről, amihez vagy régen volt közünk, vagy sose lesz. A chartás időszak is a patetikus értelmiségi belepofázásról és a passzolás esztétikájáról szólt. Egy percig sem hittük volna, hogy nálunk is eljön a »posztkommunista zsebdiktátorok« kora, hiszen mennyivel különbnek tartottuk magunkat a szlovákoknál, szerbeknél, horvátoknál, ukránoknál, grúzoknál… Amikor aztán mégis, szomszédaink már megvívták a tarka forradalmakat, mi meg tanulhattunk az új harcmodorból.

A mai kor »tarka ellenállásának« egyik legfőbb ismérve a performanszjelleg: a flashmob (villámcsődület) elemei keverednek benne a köztéri művészettel (street art), a mindentudás és kinyilatkoztatás pátoszát felváltotta a provokatív rendzavarás (az MMA gyűlését megzavarják a szabad művészek), az őszinte düh (a Szolidaritás ledönti Orbán szobrát), az új kulturális közösség és politikai nyelv megteremtésének kísérletei (Milla), a közterek visszafoglalásának igénye (Occupy Mozgalom, korai 4K!). Az esztétika behálózza az ellenállást, a közügyek esztétikai álarcot kapnak.

Röviden: az ellenállásunk igényesebb lett húsz év alatt, de a hatalom információs vákuumából alig tudott kitörni. Minden látszat ellenére, a mi diktatúránk sokkal rafináltabb és totálisabb, mint szomszédainké volt. Orbánékat ugyanis soha nem érdekelte, mekkora károkat okoznak a társadalomnak, mert csak azzal a réteggel hajlandók foglalkozni, amelyet sikerült bepasszírozni a saját világszemléletükbe.

A megszállási emlékműről már minden illetékes szakember elmondta, mitől abszurd és kártékony történelmileg és esztétikailag. Teljes egyetértésem mellett, az én értelmezésem szerint ez az orbáni megszállottság diadalának emlékműve: köpök a történelmetekre, köpök az esztétikátokra, köpök az ellenállásotokra, köpök az elveitekre, köpök Európátokra; lúzerek vagytok, bármit csináltok; etikából hatalmat a rendszerváltáskor volt divat csinálni, most én csinálok etikát, esztétikát, múltat meg jövőképet is, hatalomból.”

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.