Krasztev Péter irodalomtörténész, szerkesztő, műfordító: „Az államszocializmus alkonyának tüntetéseiben az volt a szép, hogy sokan voltunk, magvas kinyilatkoztatásokat hallgattunk, értelmiségi jövőképekért lelkesedtünk, revánsot akartunk a korlátozott szabadságért. Aztán beleszoktunk abba, hogy ez a mi pusztai demokráciánk kicsit áporodott, kicsit tohonya, de túlélős, olyan, mint a Kádár-rezsim.
A művészetünk is ilyen volt: szólt valamiről, amihez vagy régen volt közünk, vagy sose lesz. A chartás időszak is a patetikus értelmiségi belepofázásról és a passzolás esztétikájáról szólt. Egy percig sem hittük volna, hogy nálunk is eljön a »posztkommunista zsebdiktátorok« kora, hiszen mennyivel különbnek tartottuk magunkat a szlovákoknál, szerbeknél, horvátoknál, ukránoknál, grúzoknál… Amikor aztán mégis, szomszédaink már megvívták a tarka forradalmakat, mi meg tanulhattunk az új harcmodorból.
A mai kor »tarka ellenállásának« egyik legfőbb ismérve a performanszjelleg: a flashmob (villámcsődület) elemei keverednek benne a köztéri művészettel (street art), a mindentudás és kinyilatkoztatás pátoszát felváltotta a provokatív rendzavarás (az MMA gyűlését megzavarják a szabad művészek), az őszinte düh (a Szolidaritás ledönti Orbán szobrát), az új kulturális közösség és politikai nyelv megteremtésének kísérletei (Milla), a közterek visszafoglalásának igénye (Occupy Mozgalom, korai 4K!). Az esztétika behálózza az ellenállást, a közügyek esztétikai álarcot kapnak.
Röviden: az ellenállásunk igényesebb lett húsz év alatt, de a hatalom információs vákuumából alig tudott kitörni. Minden látszat ellenére, a mi diktatúránk sokkal rafináltabb és totálisabb, mint szomszédainké volt. Orbánékat ugyanis soha nem érdekelte, mekkora károkat okoznak a társadalomnak, mert csak azzal a réteggel hajlandók foglalkozni, amelyet sikerült bepasszírozni a saját világszemléletükbe.
A megszállási emlékműről már minden illetékes szakember elmondta, mitől abszurd és kártékony történelmileg és esztétikailag. Teljes egyetértésem mellett, az én értelmezésem szerint ez az orbáni megszállottság diadalának emlékműve: köpök a történelmetekre, köpök az esztétikátokra, köpök az ellenállásotokra, köpök az elveitekre, köpök Európátokra; lúzerek vagytok, bármit csináltok; etikából hatalmat a rendszerváltáskor volt divat csinálni, most én csinálok etikát, esztétikát, múltat meg jövőképet is, hatalomból.”
