És itt maradt még tizenöt novellája ebben a most megjelent posztumusz kötetben arról, hogy bár igazán nincs értelme élni, azért az egész nagyon fontos és halálosan komoly és szép szelíden reménytelen. „A televízió meteorológusai nagyon meg voltak elégedve az időjárással, a parton nyaraló rengeteg vendég is, alig néhány ezren akadtak csak ki, a lángossütőket, buszsofőröket is beleértve. De nem is ez a lényeg.”

Hazai Attila Forrás: Hazai Alapítvány

Hanem valami olyasmi, ami szintén teljesen mindegy, de azért eltelik vele az idő. Feltéve, hogy elég önzetlenül tudunk figyelni, mondjuk, az akváriumban úszkáló halakra a tévében az adásszünet alatt, ahogyan az örök főhős, Feri teszi a mi „Amerikai Psychónkban” a Budapesti Skizó lapjain. Ez a látvány éppolyan érdekes, mint bármi, lényeg pedig nincsen. Csak részt vevő figyelem van, ez a brutális, kíméletlen szeretet, amely árad Hazai novelláiból, kopár mondatainak sorából, ez a mindenen felülemelkedő, reményen túli megbocsátás.

Nagyon szabálytalan és meglehetősen bizarr jelenségnek tartottuk, miközben tényleg végtelenül hagyományos író volt: figyelt és rögzített, csalás nélkül, de még csak nem is szenvtelenül, hanem gyöngéden. És úgy találta, hogy a világ éppolyan felesleges, mint amilyen esendően szép. Szentimentális minimalizmus volt az övé, nyomasztóan eredeti próza. Feri: Cukor Kékség volt első kötetének a címe. Mert ha minden üres, akkor egyúttal minden könnyeddé is válik.

Nagyon gyakran nevetünk a novelláin, a legviccesebb szerzője volt a kilencvenes éveknek, ahová igazán tartozott, a még bizonytalan lebegés korszakához. Tulajdonképpen, mindennek ellenére, igaza volt a kiváló kritikusnak, amikor a Budapesti Skizót ledorongoló kritikájának azt a címet adta, hogy „A legboldogabb magyar író”. Talán tényleg az lehetett néhanapján. Aztán meg már nem szórakoztathatta eléggé az ismétlődő semmi, megunta figyelni az akváriumban körbeúszó halakat, minket, magát, kikapcsolta a tévét, és kilépett.

És itt maradt utána ez a néhány, gyakorta nagyszerű novella meg még néhány remek darab, főleg a pálya elejéről. Igazán semmi harcias nem volt benne, szegényben, de minden kényszertől mentesen élt, minden sorában és gesztusában szabad volt mégis az elejétől egészen a legvégéig. Aztán végleg beköltözött a gyengéd és könnyed ürességbe, a szavait viszont, szokott előzékenységével, itt hagyta nekünk, maradóknak, további szíves felhasználásra.

Hazai Attila: A maximalista. Magvető 2690 Ft

(A fiatalon elhunyt író korábbi regényei, zenei felvételei, rajzai és filmjei megtalálhatók a most indult honlapon: www.hazaiattila.hu)