Ünnepelni és váltani tudni kell

MAGAZIN: Jó, nem bolygatom a múltat. Valahol azt olvastam, hogy a MüPa évente úgy ezer eseményre várja a látogatókat.

KÁEL CSABA: Ez magában foglalja a koncerteket és a gyerekprogramokat is. Az ezerből hatszáz saját szervezésű programunk van.

GYÁRFÁS DORKA: Megrögzött kultúrafogyasztóként gyakran elvetődöm ide, általában jól érzem magam.

MAGAZIN: Maga az épület mennyire játszhat bele a MüPa sikereibe?

GÁRFÁS DORKA: Szerintem nagyon is belejátszik. Jártam több északi országban, Izlandon is van egy hasonló művészeti bázis...

KÁEL CSABA: Harpa a neve. Testvérintézményünk Reykjavíkban.

Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság

GYÁRFÁS DORKA: Számomra egyre fontosabb, hogy az épületben is az ízlés domináljon. A körülmények megemelik az ember lelkét.

KÁEL CSABA:Egy hajdan Budapestet ellátó régi pályaudvar helyén vagyunk, ide futottak be a marhát és gabonát szállító vagonok, innen vitték tovább az árut a malomba és a vágóhidakra, ipari zóna volt ez a környék. Nagy volt a félelem a körútcentrikus Budapesten, hogy a kultúrzónán kívülre hozni valamilyen kulturális létesítményt kockázatos dolog.

GYÁRFÁS DORKA: A városrésznek azért még van hová fejlődnie.

KÁEL CSABA: Szeretnénk, ha az élet ideköltözne, tehát idejöhetnél lógni, és közben beugranál egy-egy koncertre. Ha lennének bisztrók, kis galériák, könnyebb lenne.

Ha még egy gyalogoshíd át is vinne Budára, és elvezetne a Kopaszi-gátig, hallatlanul izgalmas környék lehetne itt.

MAGAZIN: Miért nem lett magából színésznő?

GYÁRFÁS DORKA: Mert alkalmatlannak találtattam rá. A főiskolára jártam, de másfél év után kiestem egy rostavizsgán.

KÁEL CSABA: Eltanácsolt az egyetem fura ura.

GYÁRFÁS DORKA: Horvai István azt mondta: „Kedves Dóra, rosta lett a végeredmény.” Először nem értettem. Aztán leesett. Az volt a szerencsém, hogy a főiskolán a porta mellett láttam, hogy tévérendező-műsorvezető szakot indítanak. Jelentkeztem, felvettek.

KÁEL CSABA: Volt ám nekünk közös munkánk is.

GYÁRFÁS DORKA: A Duna TV-ben találkoztunk, rendezőként egyszer váratlanul színészi feladatok teljesítését kérted tőlem. Meg is jegyeztem, jé, egy rendező. Mert a tévében sok műsor már nem igényel igazi rendezőt. Inkább adáslebonyolítókra van szükség. Ez a Szalon forgatásán történt, ami voltaképpen Zoób Kati műsora volt, műsorvezetőnek osztottak be mellé.

MAGAZIN: Tízéves a MüPa. Hogyan ünnepelnek?

KÁEL CSABA: Az egész évad erről szól. Nem magunkat, a művészeket és a közönséget szeretnénk ünnepelni. Már vannak olyan látogatóink, akik gyerekként kezdtek járni az ifjúsági programokra, és velünk együtt nőttek fel.

Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság

MAGAZIN: Március 14–15-én rengeteg koncertet rendeznek. Az lesz a szülinapi csúcs?

KÁEL CSABA: Meghívtuk azokat a kiváló hazai művészeket, akik sokat koncerteztek nálunk. Itt lesz a Budapesti Fesztiválzenekar, az Orfeo Zenekar, a Muzsikás, Balogh Kálmán és a Gipsy Cimbalom Band, Szalóki Ági, Fábián Juli, a Budapest Bár. Két nap alatt húsz koncertet rendezünk, egységesen és koncertenként ezer forint lesz a belépő.

MAGAZIN: A tíz év során próbálkoztak könnyűzenei műfajokkal is. Hogyan lehet elkerülni a gagyit?

GYÁRFÁS DORKA: Az MR2 Akusztik-sorozatban szoktam látni popzenészeket. Nyilván más hangulatú zenét kell idehozniuk, mint egy nagyszínpadra vagy egy klubba. Itt senki sem áll fel a székek között, bármilyen pezsgő a hangulat.

KÁEL CSABA: Néha azért felállnak táncolni. Nemcsak vezérigazgató, művészeti vezető is vagyok, de ez nem egy one man show. A popműfajnak is van szerkesztője, alapos előkészítés és piackutatás után jutunk el egy-egy zenekar meghívásához. Nem véletlen az akusztikus hangzáshoz való ragaszkodásunk. Szeretünk olyat kérni, ami idevaló.

GYÁRFÁS DORKA: Tényleg minden koncertet felvesztek több kamerával?

KÁEL CSABA: Két éve HD-stúdiónk is van, szuper hangtechnikával. Most már koncertműsorokat gyártunk, a HD-vel is Európa és a világ élvonalába tartozunk. A digitális tartalmakkal és a streaminggel is próbálkozunk. Jó hang- és képminőségben, élőben lehet a programjainkat nézni, például a MüPa10 hétvégén. Az európai hangversenytermekkel azon fáradozunk, hogy létrehozzunk egy saját Mezzo-csatornát, nem a tévében, hanem az interneten.

MAGAZIN: Már van MüPa Rádió is.

KÁEL CSABA: Ez is születésnapi meglepetés, februárban online rádiót indítottunk két csatornával, egy könnyű- és egy komolyzeneivel, MüPa Easy és Symphony néven.

MAGAZIN: Miért hagyott fel a tévével?

GYÁRFÁS DORKA: A Duna TV előtt az összes csatornát megjártam, most úgy érzem, hogy a mai tévézés nem érdekel.Megváltozott a szakma, átvette az uralmat az internet, már be se kapcsolom otthon a tévét. Elmúlt az életemből ez a korszak. De azt sem nehéz kimondani, hogy nem vagyok elég tehetséges hozzá, vagy hogy nem találtam meg a stábomat. Újságíróként sokkal boldogabb vagyok, megtaláltam a hivatásom. Cikkeket írok az Origónak és magazinoknak, a film a szakterületem. A tévézés és az újságírás között nagy különbség, hogy itt egyedül vagyok. Ha nem vagyok elégedett a cikkel, csak magamat hibáztathatom.

MAGAZIN: Vannak-e olyan művészek, akiket már önök juttattak el az európai porondra?

KÁEL CSABA: A Wagner-napokon a bayreuthi sztárok mellett jó pár magyar is fellépett. Azzal, hogy az Európai Koncerttermek Szövetségének tagjai vagyunk, még több a lehetőségünk. A Rising Star nevű sorozatban fiatal, még be nem futott sztárok lépnek fel, legutóbb Balázs János zongoraművész ment így körbe Európán. Elkezdtük a Jazz Showcase programot, magyar és nemzetközi művészeket hozunk össze. Harcsa Veronika például velünk nőtt föl. Van róla olyan videónk, amelyben a zenei tanulmányai utáni első lépéseit örökítettük meg.

Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság

GYÁRFÁS DORKA: Láttad a Whiplash című filmet?

KÁEL CSABA: Nem.

GYÁRFÁS DORKA: Mindenképp ajánlom. Az egyik amerikai dzsesszakadémián egy zsarnok kiveri a tehetséges diákból, egy dobosból a legjobb teljesítményt, megengedhetetlen eszközökkel. Három Oscart nyert.

MAGAZIN: Nagyon bejött a Mü-Pában a vasárnapi Cifrapalota. És általában a gyerekek ideszoktatása.

KÁEL CSABA: Az ifjúsági programokat a várandós kismamákkal kezdjük. Ifjabb kollégáink rátettek egy lapáttal, ennek köszönhetően a közösségi médiában is hihetetlen módon terjedünk. A kultúra nem fölöttünk álló valami, velünk él, hozzánk, az életmódunkhoz kapcsolódik. Ezzel a következő tíz évben sokat foglalkozunk majd.