Úgy érzik, egy szóval lehet feledtetni a rasszizmust
 |
| Simon Maris átnevezett képe Forrás: Rijksmuseum, Amsterdam |
Néhány éve rabszolgára cserélték a pejoratív nigger szót a Huckleberry Finn kalandjaiban, az eredeti szöveg sok amerikai iskolában tiltólistán van. Ahogyan a Tamás bátya kunyhója is, amely megjelenésekor úgynevezett „anti-Tom", azaz rabszolgaságpárti művek sokaságát zúdította a világra. Kipling, Rejtő Jenő, de akár még Mikszáth vagy Gárdonyi is elvérezne egy polkorrektségi versenyen – emlékezzünk csak a Szent Péter esernyőjében aprólékosan ecsetelt zsidó kereskedőkre vagy a jellegzetesen selypítő, rongyos Sárközire az Egri csillagokból.
Péterfy Gergely A kitömött barbár című regénye Kazinczy Ferenc barátjáról, a fekete Angelo Solimanról szól, akinek halála után bőrét kitömve mutogatták a bécsi Természettudományi Múzeumban. Péterfy szerint nem lehet általános kijelentéseket tenni a „niggertelenítéssel" kapcsolatban. „Nem új keletű dolog ez: a delfinizálás, azaz a politikai vagy erkölcsi szempontból nemkívánatos részek eltüntetése régóta bevett szokás az irodalomban. A változtatás indokolt lehet, ha bizonyos társadalmi csoportokat mélyen sértenek egyes kifejezések, és azoknak nincs kifejezett nyelvi szerepük."
A beszédmód változik, a rasszizmus – sajnos – kevésbé, s éppen emiatt nem évülnek el a nyelvileg problémás művek. Egy jó irodalomtanár például sok mindenre rávilágíthat az alábbi Egri csillagok-idézet kapcsán: „Abban a pillanatban táncolt be a Sárközi paripája, félölnyi magasságra dobálva a rongyos, mezítlábas cigányt. A katonák kacagtak. Dobó is elmosolyodott. – Csak nem ez talán a sereged? – Dehogy – mondja nevetve Gergely. – Ez csak a puskacsináló cigányom. Jól tettem tán, hogy elhoztam? – Minden ember aranyat ér itt – feleli Dobó. S elkapta a kezét a cigánytól, nehogy az megcsókolja."
A bőrszín, a származás évszázadok óta jelen van a művészetben – hol témaként, hol kifejezőeszközként. Shakespeare Othellójának alapproblémája a velencei mór bőrszíne: Jago fekete ördögnek nevezi. George Gershwin első slágerét, a Swanee című dalt a fehér (amúgy zsidó származású) Al Jolson feketének maszkírozva vitte sikerre.
A századelőn virágzó minstrel műfaja ugyanis irigylésre méltó lazaságot, életigenlést és komikumot tulajdonított a feketéknek. Josephine Baker feketeként vállalta a komika szerepét a párizsi kabarék tánckaraiban, s tudatosan építette imázsába a sztereotípiákat: banánszoknyában táncolt, leopárdot vezetett pórázon. Márkus Alfréd és Harmath Imre Az én babám egy fekete nő című, korántsem polkorrekt dzsessz-sztenderdje is róla íródott 1948-ban: „Az én babám egy fekete nő / A szeme fénylő fekete kő / Fekete hajú, fekete fajú / jól tudom, boldog, akit megölel ő”.
Billie Holiday Strange Fruit című dalában a „furcsa gyümölcsök” felakasztott, meglincselt feketék. Napjaink popsztárja, Kanye West 2013-as lemezének (Yeezus) címében is fekete Jézusként utal magára, klipjeiben a rabszolgák láncait idéző aranylánccal a nyakában rappel falevelekre fröccsenő vérről és rá majomként tekintő katolikusokról, Black Skinhead (Fekete szkinhed) című dalának klipjében pedig a Ku-Klux-Klan csúcsos maszkját viseli feketében. Sofia Vergara kolumbiai színésznő, a Modern család főszereplője karriert épített a latino akcentus és a latin-amerikai bevándorlókkal kapcsolatos sztereotípiák karikírozására.
