galéria megtekintése

Tűzforró töltelék

Az írás a Népszabadság
2015. 07. 07. számában
jelent meg.


Trencsényi Zoltán
Népszabadság

Korabeli fotókból, ismertetőszövegekből, interaktív részletekből áll az az installáció a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében, amely Lengyelország 1939-es hitleri lerohanásától a negyedszázaddal ezelőtti rendszerváltozásokig mutatja be Kelet-Közép-Európa történelmét.

Az 1990-es évek elején jártunk, nem sokkal karácsony előtt interjút kellett készítenem Göncz Árpád köztársasági elnökkel. Néhány héttel később egy belvárosi gyorsétteremben találkoztunk össze véletlenül, karácsonyi bevásárlás közben éhezett meg ő is, én is. Feleségével állt a sorban, egyetlen diszkrét, középkorú férfi kísérte őket. Még váltottunk is néhány szót arról, hogy finom a ribizlis táska, csak általában forró benne a töltelék.

Néhány hónappal később, Prágában járva, Václav Havelt láttam egy aktatáskát lóbálva ballagni, és olykor az őt megállító emberekkel kedélyesen beszélgetni a prágai várban; ismerősök mondták: ilyenkor a Vikárkába megy ebédelni… Azt gondoltam akkor, ez már mindig így lesz, a rendszerváltozások finom, élhető, barátságos világot hoztak Kelet-Közép-Európába. Szabadjon megjegyeznem: egy frászt.

De azért ne tagadjuk le a rendszerváltozás eufóriáját, és ahogy azt a társadalomtudósok, sőt politikusok gyakorta javasolják: idézzük is fel a történteket minél többször, mindannyiunk okulására. Mellesleg ezt mondta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere is az 1989 – a változások éve, Kelet-Közép-Európa útjain 1939–1989 című, a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében rendezett szabadtéri kiállítás ünnepélyes megnyitóján néhány napja. Meg még azt is mondta: „Akarjuk és képesek vagyunk együtt tanulni abból, ami velünk történt. Akarjuk, hogy a közös tapasztalatokból közös tettek következzenek.” Ha az emberek egyszer tényleg ezt akarnák, annak bizony az emberminiszterre és a jelenlegi kormányra nézvést borostás következményei lennének, de tulajdonképpen már ez is mindegy: üres mondatok vitorláznak üres mondatok hátán, miközben múlnak az évek, lényegében megszoktuk.

 
A rendszerváltás euforikus pillanatai: időnként fontos emlékezni rájuk
A rendszerváltás euforikus pillanatai: időnként fontos emlékezni rájuk
Teknős Miklós / Népszabadság

Azért a lengyel, német, magyar és szlovák kulturális tárcavezetők által életre hívott Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózata (ENRS) által szervezett kiállítás (ha tetszik: történelmi tabló) tényleg érdekes. Az eddig Berlinben, Brüsszelben és Varsóban közszemlére tett óriási installáció, egymásra halmozott olykor forgó, máskor fiókos, amott meg kirakós játékot rejtő kockák sokasága, a kockákon pedig fotódokumentumok és kivonatos ismertetők az említett kor különféle korszakairól.

A kiállítás Lengyelország 1939-es hitleri lerohanásával kezdődő, a szabadsághoz vezető út főbb eseményeit és szereplőit mutatja be, kihegyezve az ötvenes évek környékére és persze a rendszerváltó megmozdulásokra. Láthatjuk, olvashatjuk, milyen kérlelhetetlen ideológiai nevelés folyt akkoriban, láthatunk képeket, olvashatunk kivonatos szövegeket arról, hogy a keleti blokkban milyen kivételes szerepet kapott a sport, amelynek eredményei lelkesítették az embereket, és feledtették a bajokat. Megtudhatjuk, milyen szerepe volt a szocreálnak a művészetben, a művészetnek az ellenállásban, a cenzúrának a művészetben. Képek kis Polskikról, NDK-s lakókocsiról, férfiasan daliás NDK-s futónőkről, szocreál alkotásokról. Amelyek ezúttal nem vicces retromozaikok, hanem sötét diktatúrák lenyomatai.

Feltűnnek aztán a Sztálin 1953-as halála után kitört keletnémet felkelés, majd az 1956-os lengyel válság és az ugyancsak 1956-os magyar forradalom képei. És persze a ’68-as prágai megmozdulások, majd a kommunizmus koporsójába hatalmas szöget verő lengyel események, élükön a Szolidaritás mozgalommal. Lech Walesát a vállukon viszik az emberek, odébb Václav Havel „V” betűt formáz ujjaival, Gorbacsov kezet fog Reagannel. Látható aztán vasfüggöny, amelyről akkor azt állítottuk: soha többet nem lesz ilyen… és láthatók vagyunk mi, Kelet-Közép-Európa boldogságban úszó polgárai, akik egy időre emberek lettünk, aztán már csak emberi erőforrások, akiknek rég nem az a legnagyobb bajuk, ha a ribizlis táskában forró a töltelék.

1989 A VÁLTOZÁSOK ÉVE, KELET-KÖZÉP-EURÓPA ÚTJAIN 1939–1989

Megtekinthető ingyenesen a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében. Nyitva: augusztus 8-ig.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.