galéria megtekintése

Túlélési technika

0 komment


Fáy Miklós

Szeretnék mindenkit megnyugtatni, aki úgy érzi, hogy ez a kultúra itt körülöttünk megérett a pusztulásra, hiszen az a vezető hír a lapok és egyéb médiumok kulturális rovatában, hogy Kovács Ákos újra összeállt régi kollégájával, Hauber Zsolttal, akivel valaha együtt szédítették a csajokat, mint Bonanza Banzáj.

Ez itt nem a kultúra körülöttünk, még ha a fent nevezett Ákos Kossuth-díjat is kapott, azért nem nagy komponista, és még kevésbé jelentékeny költő. Most például azt énekli nagyon határozottan, hogy „aki csak árad, egyszer majd kiszárad". Ezzel azért nehéz volna bekerülni a nyugatosok mellé az irodalom tankönyvekben.

Szigetváry Zsolt / MTI

Mielőtt bárki háborogni kezdene, hogy már megint a politika... Igen, megint a politika. De nem Ákos kezdte, és még csak nem is az első megdöbbentő Kossuth-díjas, Lovasi András. Meglehetősen kerek személyiség mindkettő, és körülbelül ugyanezt csinálnák akkor is, ha nem lettek volna díjakkal, állami vagy nem állami támogatással megsegítve. Nyilván kevésbé kényelmes az élet, ha a háton kell cipelni a tüzelőt a harmadikra, mint így, de végigmentem nagyítóval az új Ákos-dalok szövegén.

 

Nincs egy sor se, ami azért került volna oda, mert az most fekszik, az valakinek tetszik, valahol azt értékelik. „Senki sem veheti el, ami csak a miénk". Ez a bemondás semmivel sem rosszabb vagy jobb, mint az, hogy „Kislány a zongoránál, fehérebb az orgonánál". Na jó, kicsit rosszabb, mert nem olyan vidám marhaság. Ha Szenes Ivánnak is lett volna szavazatszerző súlya, nyilván ő is kapott volna díjakat. De erről a volnáról biztosan nem Ákos tehet.

Most itt az új lemez, pontosabban EP, a remixeket leszámítva négy szám. Visszatérés és előrelépés, a hangzás szintipop, de dús, komolyan vehető bugyogás és ritmizálás, aki bírja az ilyesmit. Legalábbis az első három dalban. Korosztályosan rendben van, arról szól, amiről ilyenkor már lehet, nem istenkeresés, hanem inkább találás, vakszövegnek is igényesebb, ketten a remény peremén. Tükörbe nézünk, de önmagunkba soha. Ez is egy tanulság: a korral nem jön meg feltétlenül az ember esze. A negyedik dal elektronikus rock, érezhetően ez a legfáradtabb szerzemény, asszonyból sárkányt, férfiakból páfrányt csinál az idő. Tudom, nincs olyan hülye szöveg, ami elénekelve ne hangzana egy kicsit jobban, de ez már határeset.

Kovács Ákos tartós sikerének kitalálható a titka. Nem bújik ki a bőréből, nem fiatalítja magát kényszeresen, negyven fölött már nem kapkodja le folyton a szemüvegét, öltönyt visel, klasszikus zenei hangversenyekre jár, megnézi, mit is tudott ez a Mozart nevű kolléga. Végigéli az életet, magával együtt nagy- és középkorosítja a dalait, és ettől nem veszíti el a vele öregedő hallgatóit. Láthatóan kezd eleven klasszikusként tekinteni magára, ez azonban első számú feltétel ahhoz, hogy a környezet is meglássa benne a klasszikust. És akkor senki nem veheti el, ami csak az övé.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.