Kérdésünkre, kíván-e ellenlépést tenni, például elvitetni a Golgotát Debrecenből, azt mondta, nem szeretné ezzel büntetni a látogatókat, jogi lépéseket viszont tenni fog. Felvetettük, hogy azzal is büntette volna a látogatókat, ha külföldre adta volna el a festményt. Pákh szerint ezt sem a magyar múzeumlátogatók megbüntetése motiválta, hanem a jogainak gyakorlása. Egyébként tette hozzá, kíváncsi lenne, hogyan tekintenek majd a nézők egy olyan képre, amelyet az állam „bunkósbot-politikával” szerez meg.
|
| A Golgotát 1884-ben, a Krisztus Pilátus előtt című kép (1881) után, az Ecce Homo (1896) előtt festette |
Buzinkay Péter, a Forster Központ Műtárgy-felügyeleti Irodájának vezetője kérdésünkre, hogy a levédés lehet-e eszköz az állam kezében a műtárgy megszerzésére, azt válaszolta, hogy elsősorban nem a megszerzéshez eszköz, de valóban állami érdeket szolgál azzal, hogy az így vagy úgy feltűnt, nemzeti értéket képviselő műtárgyat nyilvántartásba veszi, és nem engedi ki az országból. Az elmúlt időszakban számtalanszor éltek ezzel a joggal.
A védettséget általában közgyűjtemények szokták kezdeményezni. Ezúttal, mint a hivatalos MTI-közleményből kiderül, a Miniszterelnökség volt a kezdeményező. De miért éppen most, ha a cél nem a kép körül zajló alkufolyamat befolyásolása? És vajon védett-e a Trilógia másik két darabja is? – kérdeztük. Kiderült, a közgyűjtemények beleltározott darabjai a törvény erejénél fogva védettek, így tehát a Trilógia állami tulajdonba lévő két tétele is. A Golgota viszont letétben van a Déri Múzeumban. Tavalyig a védettség a letétre is vonatkozott, ám akkor a törvény változott, a letét kikerült a védettség köréből, ezért kell most külön eljárásban a Golgotát levédetni.
De vajon megteheti-e az állam, hogy egy külföldről letétbe helyezett művet a védéssel visszatart? Buzinkay Péter szerint igen, ezt csak visszaviteli kötelezettséggel Magyarországra érkező művek esetében nem tehetné meg.
XIX. századi sztárfestő
Számos szempont szerint vizsgálható az, hogy Munkácsy Trilógiája milyen helyet foglal el a magyar képzőművészet történetében, a nemzeti emlékezetben és alkotója „kanonizált” élettörténetében. Felvethető, hogy a modernizmus ízlésforradalmai felől visszatekintve Munkácsy életművének nemzeti romantikus, historizáló, realista vonásai idejétmúltnak tűnhetnek, függetlenül attól, hogy műveivel születésük idején rendkívüli nemzetközi elismerést sikerült kiváltania.
Már az első képe, a Krisztus Pilátus előtt is elementáris sikert aratott Európa-szerte, a kép bécsi bemutatásakor Ferenc József császár tüntette ki a festőt, hatalmas tömegek tekintették meg Pesten, ahogy – egyre többen – a későbbi munkákat is. A művészt Liszt Ferenccel kezdték együtt emlegetni.
A Golgota elkészülte után Guy de Maupassant ugyanekkor megjelenő, híres és szintén kirobbanó sikerű regényében, a Szépfiúban is feltűnik egy jól felismerhetően Munkácsy által ihletett figura, a Markovits Károly nevű magyar festő, akinek kivételes remekműve lázban tartja a párizsi kritikusokat. Munkácsy nevét Marcel Proust monumentális, a képzőművészettel kitüntetetten foglalkozó regénye, Az eltűnt idő nyomában is említi. A képek nemsokára Amerikába is elértek, Munkácsyt nemcsak a makói születésű Pulitzer József, de Grover Cleveland, az Egyesült Államok elnöke is köszöntötte.
A festő ravatalánál jelen volt a Krisztus Pilátus előtt, és a Trilógia olyan mértékben épült be az élettörténetébe, hogy a két világháború közötti, népszerű, könnyedebb regényeket szerző Harsányi Zsolt Ecce Homo címen írt könyvet Munkácsyról 1934-ben.
Művészettörténeti helye
Topor Tündének, az Artmagazin főszerkesztőjének véleménye szerint a szakmabeliek tudják, hogy Munkácsy Mihály középszerű festő, a kulturális közmegegyezés szerint elfoglalt helye művészettörténetileg nem indokolt. Saját korában is elavultnak számított, ezt jól bizonyítja, hogy amikor ő még a barbizoni iskola hagyományait vitte tovább, Franciaországban már az impresszionizmus is lejárt lemez volt.
Munkácsyt az ötvenes években futtatták fel, mert a Dallos Sándor A nap szerelmese – Aranyecset című kétkötetes művében is megírt életregény az asztalosinasból, azaz proletárból külföldön sikeres karriert befutott művész történetével tökéletesen illeszkedett a kor sugallta értékekhez. A hetvenes években Csontváry Kosztka Tivadarral próbálták helyettesíteni, de bár művészettörténetileg érvényesebb választás volna, a nemzet nagy festője címért zajló küzdelemben Csontváry alulmaradt.
A művészettörténész úgy véli, hogy bár a rendszerváltás időszaka alkalmas lett volna a kulturális közmegegyezések változásához is, a szocializmus éveiben nevelődött elit nem talált más, nagy magyar festőművészt, aki Munkácsyt letaszíthatta volna a trónról. Mindemellett Munkácsy képei között található sokkal jobb mű is, a magyar aukciós rekordok közé tartozó, 220 millió forintos leütési árat elért Poros út például sokkal kvalitásosabb alkotás. A Trilógia egy amerikai műkereskedő-menedzser megrendelésére készült, vásárlói összetekerve tárolták egy raktárban, majd évente húsvéti attrakcióként egy áruházban állították ki, a közönség pedig mint egy képregényt nézte meg.
Topor Tünde szerint miközben csak olyan műalkotást nyilváníthat védetté az állam, amely magyar tulajdonban van, a Munkácsy-trilógia tulajdoni viszonyai sem egyértelműek. Az elmúlt napok történései pedig leginkább azt igazolják, hogy a túlértékelt, méltánytalanul magas összegről szóló alkudozás a „nem lehet veszni hagyni” jegyében zajlik, mert senki sem vállalja, hogy miatta vonódik meg a magyaroktól lehetőség, hogy a Trilógiát együtt, egy helyen lássák.
