– Lepkehálóval fogják a jelentkezőket a balettintézetbe.
– Tényleg jóval kevesebben vannak, de van kiből választani. Tavalyelőtt nem vették fel az Operába azt a fiút, aki a Nurejev-versenyen aranyérmet nyert, ezért most Amerikában táncol. Szőnyi Nóra évfolyamának tizenkét lányából hat egészen kiváló volt. Én is szerződtettem külföldi táncosokat, de csak azokra a posztokra, ahova nem volt megfelelő magyar.
– A műfaj egyetemessége miatt sehol sem szempont a világban egy táncos nemzetisége.
– Azokban az országokban, ahol nincs saját iskola. Párizsban elenyésző a külföldi tagok száma, a Bolsojban vagy a Kirov Balettnél pedig szinte nincs is. Persze vannak átütő külföldi táncosok nálunk is. Sajnos Anna Tsygankovát hagyták távozni az együttesből, és jövőre elszerződik innen Shoko Nakamura is.
– A 2010-es minősítésen ön miért adott mindenkinek kiválót, az ötvenévesnek és a százkilósnak is?
– A saját kategóriájában mindenki kitűnő volt. Minek vizsgálni azt, ami nap mint nap látható a színpadon? Szakértelem nélküli, ha a kar utolsó sorában táncolót összevetik az első magántáncossal. Százkilós csak egy ember volt, akit a szakszervezet elnökeként a törvény védett. Megtaláltuk neki a megfelelő szerepeket. Tiszavirág-életű a pályánk, a sztárok akár idősebben is táncolhatnak bizonyos szerepeket. A többieket utolsó négy-öt aktív évükben operabetétekben használják. Nem szabad visszavonulás előtt két-három évvel elzavarni senkit, mert aztán nem szerződtetik őket, és elesnek a balettes életjáradéktól.
– A minősítés miatt még nem küldtek el senkit.
– Dehogynem, az egyik magántáncos elmondta a véleményét, ezért azonnali hatállyal felmondtak neki.
– Hozzáértők szerint Solymosi Tamás balettigazgató végre rendet vág, amire eddig más nem volt hajlandó.
– Harangozótól Seregiig bárki gyáva lett volna? Nem rendet kell vágni, hanem jó bemutatókat tartani. Láttam mostanában mindegyiket. A technikai tudás rendben, de a produkciók szívtelenek. A jelenlegi balettigazgató alkalmatlan a pozíciójára. Megszünteti a társulat arculatát, a legnagyobb magyar alkotók koreográfiáiból alig maradt a repertoáron, és mentálisan szétveri az együttest.
Névjegy
Keveházi Gábor Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar táncos, koreográfus, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának 62 éves örökös tagja. 2005-től a Magyar Állami Operaház balettegyüttesének igazgatója volt. 2011-ben jogellenesen elbocsátották.
– Azt mondják, az ön balettigazgatósága utolsó időszakában nem törődött a társulattal. A szomszédos vendéglátó-ipari egységben ült egész nap.
– Az öt év alatt öt főigazgatóm volt, akivel folyamatosan harcolnom kellett. Akkor 4,7 milliárd volt az operaház költségvetése, ma 11 milliárd. Sok bemutatónk volt és óriási sikerek, többször turnéztunk a világban. Az utolsó időben valóban nem tudtam foglalkozni a művészek lelkével, mert kikezdtek a vizsgálatokon. Balettigazgatásba többé nem vágnék bele, de a társulatért most vérzik a szívem.
