galéria megtekintése

Tíz napra két Alföldi

Az írás a Népszabadság
2015. 10. 07. számában
jelent meg.

Zappe László
Népszabadság

Nézegetem az átriumi Makbettről készült fotókat. Csupa érdekes, humoros jelenet. Hogy jöhetett ki ezekből majdnem két és fél órán át tartó tömény és idegesítő unalom? Talán főképp a darabban van a hiba.

Hiába a két nagy nevű, a maga módján egyként klasszikusnak számító szerző, a mű se nem shakespeare-i, se nem ionescói. Bár Shakespeare nyomán Ionesco írta, de az 1972-es Ionesco nem azonos a nagy sikerű abszurdok, a Kopasz énekesnő, az Orrszarvú, a Lecke, A székek, A király halódik írójával. A Makbett más műfaj: paródia. A szerző gúnyolódik a nagy előddel és persze saját korával.

A nagy emberekből kis emberek lesznek, a nagy bűnökből kis piszokságok. Csak a hatalmi cinizmus és a katasztrófa lesz még sokkal nagyobb. Ennyi a XX. század tanulsága. De ha Shakespeare-ből kivonjuk a nagyságot, csak közhelyhalmaz marad.

 

Izzadságos erőlködés, hogy viccesnek lássuk a létezés borzalmait. Alföldi Róbert rendezését pedig még a hangsúlyozás erőltetett igyekezete is súlyosbítja. Sok jó színész, köztük a címszereplő Orosz Ákos és a Bancót alakító Bányai Kelemen Barna buzgalma marad visszhangtalan.

Kivétel Hevér Gábor kis hebehurgya akarnok királya, olykor Kerekes Éva és Parti Nóra kettőse. Krum Ádám félelem elleni szörppel házaló ószerese és Bercsényi Péter bevásárolni igyekvő háziasszonya hatásos epizód lehetne egy hatásos produkcióban. Pedig játékos szeretne lenni az előadás. Játék vár fala előtt, játék koronáért folyik a mind véresebb családi küzdelem, amelyet a királyné és komornája intrikája mozgat.

Kerekes Éva, Hevér Gábor, Fehér Balázs Benő a Makbettben
Kerekes Éva, Hevér Gábor, Fehér Balázs Benő a Makbettben
Mészáros Csaba / Kultúrbrigád

A Lear királyt a Radnóti pici színpadán egy hatalmas étkezőasztal körül, majd rajta, alatta játszatja Alföldi. Ettől még nem válik családi drámává. Bár a birodalom felosztása szellemesen gunyoros családi jelenet keretében történik meg, később a történelem, de még inkább az örökös emberi küzdelem viharzik át a Menczel Róbert tervezte nagypolgári ebédlőn, amelyet a magasba nyúló hátsó ablakos oszlop palotának is láttat.

A szűk térben hatalmas szenvedélyek tombolnak, amelyek lepusztítják a berendezést, bútorok törnek, csillár lezuhan, emberek halnak. A színészek számára a puszta mozgás is bravúr itt, de a nehézségek nem akadályozzák annyira a játékot, mint amennyire fokozzák a jelenlétet.

Színészi remeklések emelik az előadást önmaga fölé. László Zsolt egybeolvasztja a címszereplő két arcát. A zsarnokból, aki megérdemli sorsát, fokozatosan bontja ki az áldozatot, aki hibájáért olyan büntetést kap, amilyet ember nem érdemelhet.

Nagyon mélyről, belülről játszik, nem alakít, hanem él. Nagyon is alakít viszont Pál András, a hatalomra törő fattyú szerepében. A kisemmizett királyt két nő kíséri: Kováts Adél törékeny, szomorúan bölcs bohóc, Csomós Mari komoran hűséges, goromba Kent. Szávai Viktória kiszámítottan hálátlan leány, Andrusko Marcella természettől önző. Adorjáni Bálint elvi szadistát játszik.

Schneider Zoltán Gloucestere könnyelműséggel siklik királyáéhoz hasonló apasorsba. Rétfalvi Tamás önhitt mosollyal szolgál gonosz ügyet, Szatory Dávid Edgarja olyan jól azonosul a nyomorult Rongyos Tamással, hogy a rendező benne is felejti a magára vett szerepben. Sodró Eliza őszinteségéért lakoló Cordeliája vihogó kamaszlányként remek az első jelenetben, Gazsó György Albanyja nehézkes rendes emberhez illően súlyosan jelentéktelen.

Eugene Ionesco: Makbett. Kultúrbrigád – Átrium; Shakespeare: Lear király, Radnóti Színház

NOL Piactér
Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.