Izgalmas, akár egy detektívregény. Ferenczes István csíkszeredai költő, író és szerkesztő a korábbi szájhagyományból,
Kányádi Sándor és mások elejtett szavaiból, szakirodalmi utalásokból kiindulva kinyomozta a szerinte legnagyobb román író Tudor Arghezi (1880–1967) születésének féltve őrzött titkát, anyai részről magyar származását.
Azt, hogy életének első hét évét Székelyföldön töltötte, az első két elemi iskolai osztályt Szentkeresztbánya magyar elemi iskolájában végezte, s „ifjúkorában legalábbis anyanyelvi szinten ismerte az anyja nyelvét". Később titkolta anyja származását, de magyar barátai előtt egy-két magyar mondatot el-elejtett. Volt idő, amikor vendégei csak dajkájának tudták az anyját. Amikor 1960 szeptemberében két hetet töltött Szigligeten és találkozott Illyés Gyulával, elhallgatta, hogy tud magyarul. Legalábbis ért.
Arghezi több versében vergődik születésének titkolnivaló kínjával: „Nézem a földet, nézem az eget, / Magamat kérdem: ki lehetek?" (Nézem). Másutt: „Balgán futván szülédet kerested, hogy ki vagy..."
Arghezi eredeti nevét – Theodorescu – apjától örökölte. Édesanyja, Ergézi Rozália (1859–1944) Szentkeresztbányán született. Apja, Ergézi János (1828–1872) cipszer (német) bányász a bukovinai bányászfaluból, Jakobenyből 1850 táján települt át a Homoród mentére, és feleségül vette Ágoston Zsuzsannát (1830–1907). 
