Az 1870-ben megnyitott Budavári Sikló Európában második ilyen létesítmény volt a maga idején. Gróf Széchenyi Ödön, a „legnagyobb magyar” fia kezdeményezte 1867-ben – a franciaországi útján, Lyonban látott példa nyomán –, hogy a Várhegy lejtőjére gőzhajtással működtetett kötélvontatású vasút épüljön. Hetvenöt éven át hibátlanul működött az egyedülálló közlekedési eszköz, csodálatos panorámát kínálva az utazóknak a városról. Óriási forgalmat bonyolított le: 1873-ban 1,5 millió utast szállított. 1943-ban a bevétel elérte a kétmillió forintot.

Az eredeti gépészeti megoldások olyan tökéletesen szolgálták a célt, hogy ez idő alatt mindössze egyetlen üzemzavarról maradt feljegyzés, az is a hajtógép jogosulatlan kezelése miatt történt: 1896. június 17-én a miniszterelnök estélyéről, a Várból lefelé induló újságírók a fűtőt kérték, hogy szállítsa le őket a kötélvasúttal, aki azonban nem volt megfelelően kiképezve az üzemeltetésre; unszolásuknak azonban kénytelen volt engedni, és meg is történt a baleset: a kocsi a késői fékezés miatt az első ütközőbaknak rohant. Időközben a Siklót többször is átalakították, de a gépészeti rész érintetlen maradt – egészen 1945-ig, amikor az ostrom idején 1944 utolsó heteiben a felső állomást és a kocsit bombatalálat érte.

A Siklóban esett háborús károk felmérése 1947-ben kezdődött, ekkor úgy tűnt, hogy helyrehozhatatlan a szerkezet. 1948-49 folyamán a még meglévő gépeket, berendezéseket elszállították, a pálya sínanyagát a romeltakarítási, vasgyűjtési mozgalom „hasznosította”. A városlakók azonban nem felejtették el azt az élményt, azt a képet Budapestről, aminek méltóságos eleme a Várhegyre fölemelkedő Sikló. Mérnökök, várostervezők, építészek, Budapest értékeinek tisztelői rendszeresen fölvetették a szakmai beszélgetéseken, hogy – bár a Vár közlekedését megoldja a háború után beüzemelt buszjárat – a hangulatos, lépcsős kocsikkal működő Siklónak van létjogosultsága a mai Budapesten is. A Közlekedéstudományi Intézetben már 1966-ban megalakult egy ún. Sikló-bizottság, amelyik adatokkal támasztotta alá, hogy jótékonyan hatna a város közlekedésére a Sikló újraépítése, de sokáig nem történt semmi az ügyben. A rendszerváltás előtti évtizedben egyre erősödött egyfajta társadalmi akarat a Sikló megépítésére. Abban az időben, amikor civil szervezetek még nem alakulhattak, egyfajta civil mozgalom tűzte zászlajára az ügyet.

Végül 1980-ban a Főváros megbízást adott a METRÓBER vállalatnak, hogy készítsen átfogó tanulmánytervet a Sikló újraépítéséről. Ez lett az alapja a további helyreállításnak. A BKV dolgozói nagy lelkesedéssel és jelentős társadalmi munka-felajánlással támogatták az ügyet. Jellemző a Sikló körüli civil buzgalomra az az – akkor meglepően merész – jelmondat, amit a tervezés kezdetén összegyűlt szakértők egy minden résztvevő által aláírt feljegyzés aljára kanyarítottak: „Éljen és virágozzék a megbonthatatlan vonókötél!” A völgy- és hegyállomásra vonatkozó építészeti terveket, valamint a jármű technikai kidolgozásának dokumentációját nem csupán a Főváros és a műemléki felügyelőségnek, hanem a Budapesti Városvédő (akkor még Városszépítő) Egyesületnek is bemutatták a tervezők.
Ma a két kocsi – a Margit és a Gellért – reggeltől estig szállítja az utasokat a  95 méternyi pályán. Az alsó és a felső állomás közötti szintkülönbség 50 méter. A két kocsi inga jelleggel van összekötve; miközben az egyik kocsi felfelé indul; a másik lefelé. Kocsinként egyszerre 24 utast tud szállítani. A jelenlegi szerkezet 3 m/s sebességre lett kiépítve; de ezt a tempót 1988-ban az utasok kérésére a felére csökkentették.

A civil mozgalomból állami, illetve fővárosi program lett és 1986. június 4-én, éppen 25 évvel ezelőtt átadták a Budavári Siklót. Az építésre, az újratervezésre emlékezik a Budapesti Városvédő Egyesület kiállítása. A kiállítás elején felidézik Széchenyi Ödön alakját, bemutatják az 1860-as években készült terveket és fényképeket, majd az 1986-os újjáépítés dokumentumait, terveit, fotóit. Látható lesz a járműről készült tömegmakett és az a bronz emlékérem is, melyet 1986-ban az ünnepélyes átadáskor a főváros ajándékozott a résztvevőknek, sőt még a Sikló avatási ünnepségén átvágott szalag egy darabja is. Külön érdekesség az a fotóalbum, amelyet a helyreállításban dolgozók helyszíni, munkaközi fényképeiből állítottak össze a rendezők.

A Budapesti Városvédő egyesület kiállítása 2011. június 7-július 27. között hétköznapokon, 10-17 óráig látogatható a Budapesti Városvédő Egyesület Podmaniczky-termében (V. Kossuth Lajos u. 14-16.). Június 7-én délután négykor a Clark Ádám téren Tarlós István főpolgármester közreműködésévrel réztáblát avatnak az évforduló és az építmény tiszteletére.

 




 

Sikló