Nézhetjük úgy is, mint üzleti vállalkozást, bár fogalmam sincs, mi örömük van az embereknek abban ha tudják, hogy a film, amit néznek, dollármilliókat jelent másoknak. Ha így nézzük, akkor azért nincs kétségem: az új Terminátor sikerfilm.
Kivárták a megfelelő időpontot, amikor az emberek újra akarják hallani, hogy "visszajövök", megoldották, hogy a nélkülözhetetlen Arnold Schwarzenegger jelenléte ne legyen kínos, és ne szakadjon bele a sminkes abba, hogy a robot legalább emlékeztessen régi önmagára. Már csak annyi volt a feladat, hogy a történetbe annyi idősíkot keverjenek bele, hogy senki ne próbáljon semminek utánagondolni, még az se okozzon nehézséget, hogy egy anya fejbelövi saját meg sem fogant gyermekét. Amint ez teljesült, lehet várni kedves nézőket a moziba.
Az már egy kis gond, hogy a film akkor is nézhető, ha nem üzleti vállakozásnak tekintjük. Bizonyos fokig önmaga ellenére is, hiszen a szereplők javát le kellett cserélni, az új Sarah Connor pedig a szögletes állú, határozott karakterű Linda Hamilton helyett egy elálló fülű színésznő lett, aki élénken emlékeztet Aleska Diamondra, ugyanakkor már legalább annyira gépasszony, mint az ellenlábasai, hiszen ajkainak szövetei közé szilikont helyeztek. Amíg őt csodálom, eszembe jut, hogy vajon ezek a nem romló anyagból készült embervadász robotok vajon miért hordanak igazi, emberi fogsorokakat, de erre nem tudom a választ.
