A dánok nem ismerik a tréfát – legalábbis, ami a szervezést illeti: minden idők leggördülékenyebb Európa Filmdíj kiosztóját szervezték meg szombat este Koppenhágában. A korábbi évek német precizitása (minden második esztendőben Berlin a helyszín) visszatekintve szinte káosznak tűnik
a dán mosolygós szigor mellett.

- Félek egy kicsit ezektől a fiúktól. Vajon miért kaptak ennyi díjat? - tette föl az est kérdését a házigazda Mikael Simson Bertelsen. A beszólás a Gomorrah című olasz maffiamozi alkotóinak szólt, akik csaknem az összes díjat besöpörték: a nápolyi alvilágot bemutató, roppant naturalista mű lett 2008 legjobb európai filmje, valamint a rendező Matteo Garrone, a főszereplő Toni Servillo, a hat forgatókönyvíró és az operatőr Marco Onorato térhetett haza az elismeréssel járó ezüst szoborral. Tény, már magának a mozinak a keletkezéstörténete is érdekes sztori: az egykori alvilági figura, Roberto Saviano könyve alapján készült, aki a mű megszületése óta tanúvédelem alatt áll, így nem igazán osztozhat a filmesek sikereiben.

Hosszú évek gyengébb felhozatala után idén két kiemelkedő olasz filmet mutattak be, a Gomorrah mellett Paolo Sorrentino Il Divo című politikai szatíráját - utóbbinak nem sok babér termett Koppenhágában; sovány vigasz, a főszereplő Toni Servillo a színész-elismerést megosztva kapta a két műért. A verseny egyébként „otthon” dőlt el. Az EFA szabályzata szerint a mintegy 1800 tag szavazata alapján adják a díjakat, így az olasz tagság biztosan Garrone mellett voksolt.

Noha a nemzetközi sajtó jelenlévő képviselői fogadásokat kötöttek a Gomorrah díjaira, titkon sokan reménykedtek, hogy az izraeli Ari Folman Waltz With Bashir – Libanoni keringő című animációs dokumentumfilmjének is jut a díjesőből. Bár az 1980-as évek libanoni háborúját – egészen pontosan a chatylai mészárlást - felidéző mű jobb kritikákat kapott, mint a Gomorrah, és valóban hosszú évek óta ez a leginnovatívabb mű,. Folman végül üres kézzel tért haza, csupán lelkiismereti intézkedésnek számít, hogy a mű zeneszerzőjét, Max Richter elismerték. A számok törvénye nem kedvezett a Libanoni keringőnek, egy kis ország produkciójának nincs esélye az európai „nagyhatalmak” ellen.

A „vigaszdíj” sajnos nem jött össze az egyetlen magyar jelölt, a Mundruczó Kornél rendezte Deltának sem, a technikai kategóriában jelölt Ágh Márton látványtervező elöl a legutóbbi Wajda-mű, a Katyin díszlettervezője, Magdalena Biedzycka halászta el az ezüst szobrocskát. A nagy számok törvénye minket is sújt, de különösen meghökkentő az a szóbeszéd, hogy a magyar akadémiai tagok egy része nem szavazott a Deltára.

Az Európa filmdíjak renoméját drasztikusan növelné, ha a jelöltek, de legalább a díjazottak személyesen megjelennének. Nagyon furcsa például, hogy a női alakítás kategória győztese, Kristin Scott Thomas nem vette át személyesen a díjat, New-York-i színházi elfoglaltságára hivatkozva.

Két A-kategóriás sztár azonban jutott az európai mozgóképes ünnepre: a dán Mads Mikkelsen aki az életműdíjat adta át Dame Judi Dench-nek; a 74 éves színésznő könnyekkel küszködve köszönte meg az Európai Filmakadémia kitüntetését. Lapunknak elmondta: sose hitte, hogy a karrierje így alakul majd, mivel fiatalkorában eltanácsolták a filmesek, mondván, „az arca nem való a vászonra”.