galéria megtekintése

Tapasztalat

0 komment


Pető Péter

Pillanatból van itt a legkevesebb. Pedig igen szokatlan tapasztalás a momentumok hiánya villanásvilágunkban. Ezt a hiátust most Schein Gábor Svéd című regényének köszönhetjük. A szerző ugyanis kinyújtja az időt.

Egészen módszeres munkával szedi darabokra azt a tudásunkat, hogy a konstrukció, amelyet életnek ismerünk, varázstalanítható, titoktalanítható. Elbeszéli egy, vagy éppen több család történetét úgy, hogy a halál bejelentésével kezdi a művet. Értesülünk hát arról, hogy Grönewald úrnak nincs már tovább, de a halált, ugye, megelőzi az élet. Itt éppen az, amelyikben a svéd diplomata magával visz egy magyar ­fiút, Ervint, akit az osztrák menekülttáborban talál. Egy múlt nélküli fiút. Mármint van neki nyilván története, amelyet Grönewald úr majd kinyomoztat, ehhez kéri a Budapesten élő Bíró doktornő segítségét. De addig is Ervin, a Svédországban felnőtt magyar fiú nem emlékszik az elejére. Az emlékezet hiánya és keresése ennek a végtelenül elegánsan narrált regénynek a legmegrázóbb tapasztalata.

Tapasztalat az, nem más. ­Miként az is, hogy Scheint szövegének végtelen összetettsége, rétegzettsége egyedivé teszi. Mondatai, fejezetei meghökkentően türelmesek. Miközben belesűrít regényébe ­1956-os forradalmat, 2006-os forró budapesti őszt, ­zsidó, hithű kommunista anya őrületbe futását, menekülést, identitásproblémát, emlékezet-teremtést és -temetést, párkapcsolati zsákutcát, a lipótmezei elmegyógyintézet bezárását s nyomozást egyaránt, sohasem érzi az olvasó, hogy sietne. Valahogy mindig van ideje körbenézni, érteni, hinni, elképzelni.

Rátalálni a régibe gondolt bármire. Ezt például Grönewald úr gyűjtőszenvedélye segíti elő. Eltesz mindent s hozzáhisz valamit. Hogy aztán ez az elképzelt a semmibe vesszen, amikor összetörik e tárgyakat. Mert a képzelő nélkül azoknak nincs többé jelentésük. Hiszen mit számít már a végén, hogy a ­169-es számú tárgy egy kaleidoszkóp volt a németországi Moringenből? Az nem számít, de az annál inkább, hogy Grönewald úr ennek kapcsán kérdezi a doktornőtől: „Olyan fontos azt tudnia, mi valóságos és mi nem az? Olyan fontos különbséget tennie?”

 

A válaszom már csak nem lehetne, ha felelnem kellene. Ám a Schein teremtette különleges miliőben nem kell válaszolni. Elég csak elmélázni azon, hogyan lehetséges, hogy így egymásba fordul történelem, döntés, odatartozás. Hogy egyetemessé tehető az, amit mindannyian elidegeníthetetlenül magyarnak gondoltunk. Hogy ennyi múlhat az emlékezeten. Azaz a merészségen, amely traumáink, tegnapunk, magunk megismeréséhez kell. És akkor még itt marad nekünk annak elfogadása, hogy akkor sem biztosan kerülünk közelebb az igazsághoz, ha megtudjuk az igaz­ságot.

Schein Gábor: Svéd
Kalligram, 2015,
208 oldal, 3000 forint

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.