Pillanatból van itt a legkevesebb. Pedig igen szokatlan tapasztalás a momentumok hiánya villanásvilágunkban. Ezt a hiátust most Schein Gábor Svéd című regényének köszönhetjük. A szerző ugyanis kinyújtja az időt.
Egészen módszeres munkával szedi darabokra azt a tudásunkat, hogy a konstrukció, amelyet életnek ismerünk, varázstalanítható, titoktalanítható. Elbeszéli egy, vagy éppen több család történetét úgy, hogy a halál bejelentésével kezdi a művet. Értesülünk hát arról, hogy Grönewald úrnak nincs már tovább, de a halált, ugye, megelőzi az élet. Itt éppen az, amelyikben a svéd diplomata magával visz egy magyar fiút, Ervint, akit az osztrák menekülttáborban talál. Egy múlt nélküli fiút. Mármint van neki nyilván története, amelyet Grönewald úr majd kinyomoztat, ehhez kéri a Budapesten élő Bíró doktornő segítségét. De addig is Ervin, a Svédországban felnőtt magyar fiú nem emlékszik az elejére. Az emlékezet hiánya és keresése ennek a végtelenül elegánsan narrált regénynek a legmegrázóbb tapasztalata.
Tapasztalat az, nem más. Miként az is, hogy Scheint szövegének végtelen összetettsége, rétegzettsége egyedivé teszi. Mondatai, fejezetei meghökkentően türelmesek. Miközben belesűrít regényébe 1956-os forradalmat, 2006-os forró budapesti őszt, zsidó, hithű kommunista anya őrületbe futását, menekülést, identitásproblémát, emlékezet-teremtést és -temetést, párkapcsolati zsákutcát, a lipótmezei elmegyógyintézet bezárását s nyomozást egyaránt, sohasem érzi az olvasó, hogy sietne. Valahogy mindig van ideje körbenézni, érteni, hinni, elképzelni.
Rátalálni a régibe gondolt bármire. Ezt például Grönewald úr gyűjtőszenvedélye segíti elő. Eltesz mindent s hozzáhisz valamit. Hogy aztán ez az elképzelt a semmibe vesszen, amikor összetörik e tárgyakat. Mert a képzelő nélkül azoknak nincs többé jelentésük. Hiszen mit számít már a végén, hogy a 169-es számú tárgy egy kaleidoszkóp volt a németországi Moringenből? Az nem számít, de az annál inkább, hogy Grönewald úr ennek kapcsán kérdezi a doktornőtől: „Olyan fontos azt tudnia, mi valóságos és mi nem az? Olyan fontos különbséget tennie?”
