X-Faktor a tanteremben

MAGOS JUDIT: Kókusz jól nevelt, cuki gyerek. Nem úgy, mint az enyém.

KÁLMÁN LÁSZLÓ: Igen, unalmas, született stréber.

MAGOS JUDIT: Demény meg született kötsög.

KÁLMÁN LÁSZLÓ: Kókusz soha senki holmijához nem nyúlt. Számon tartja, mi az övé, és vigyáz rá. Az első játékai is megvannak, semmit nem tép szét. Igazi jó gyerek.

MAGAZIN: Ez fajtaspecifikus vagy kutyaspecifikus?

MAGOS JUDIT:

Gazdaspecifikus. Minden kutya olyan, amilyen a gazdája.

Mondjuk, a fajtában is benne van, de nem minden vizsla ilyen vállalhatatlan...

KÁLMÁN LÁSZLÓ: És nem minden golden retriver stréber.

MAGAZIN: Kutyásként tehát ismerték egymást. Szakmailag?

MAGOS JUDIT: Én mint magyartanár nyilván, de azért a nyelvészet távol áll a lelkemtől.

MAGAZIN: Mint oly sokunknak.

KÁLMÁN LÁSZLÓ:

De ez nem a mi hibánk!

MAGOS JUDIT: Neeeeem! Ááá.

KÁLMÁN LÁSZLÓ: Ez a magyar tananyag hibája!

MAGOS JUDIT: Egyébként igen. Nyelvész tanáraim mind jó fej emberek voltak az egyetemen. Őket nagyon szerettem, csak azt nem, amit tanítottak.

KÁLMÁN LÁSZLÓ: Viszont

amit az egyetemen tanítanak, köszönő viszonyban sincs azzal, amit a nyelvészek csinálnak.

MAGOS JUDIT: Ahogy köszönő viszonyban sincs azzal, amit egy tanár csinál.

KÁLMÁN LÁSZLÓ: Készítettünk egy szövegértés-szövegalkotás tananyagot egészen a tizenkettedik évfolyamig. Az EU finanszírozta a magyar oktatás korszerűsítését. Ki is próbálták 600 iskolában, de tankönyv nem lett belőle, mert jött a kormányváltás. Most már csak a Magyartanárok Egyesületének honlapján lehet megtalálni.

Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság

MAGAZIN: A diákok mit szólnak a bloghoz és Demény stílusához?

MAGOS JUDIT: Demény úgy ír, ahogy akar, mert

ő egy diktátor, és a diktátorok azt csinálnak, amit akarnak.

A tanítványaim nem olvassák a blogot. Nem vagyok igazi celeb. A diákoknak az a tanár vagyok, aki nem javítja ki időben a dolgozatot, és rosszkedvűen jön be, ezért dolgozatot írunk.

KÁLMÁN LÁSZLÓ: Nem gondoltam volna, hogy nem követnek.

MAGOS JUDIT: Szerintem kicsit hülyének is néznek, hogy egy kutya nevében írok, és

ez lássuk be, ciki.

Bár tudom szemléltetni a szereplírát és a szerep­epikát. Ha meg akarják úszni, hogy órát tartsak, akkor megkérdezik, hogy van Demény.

KÁLMÁN LÁSZLÓ: Pedig az idősebbek nagyon vevők rá.

MAGOS JUDIT: Vagy a kisebbek. Az általános iskolások imádják Deményt. Kérik, hogy vigyem be a suliba.

Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság

MAGAZIN: Milyen egy menő tanár?

MAGOS JUDIT: Hiteles, önazonos. Én az órán is olyan vagyok, mint most. Van gyerek, aki kedveli ezt, van, aki nem. Onnan, hogy az ember tisztában van önmagával és vállalja önmagát, könnyebb elfogadni.

KÁLMÁN LÁSZLÓ: Az őszinteség a dolog lényege. Amit hülyeségnek tartok, arról elmondom: hülyeség, de meg kell tanulni. És emberszámba kell venni a ­diákokat.

Az egyetemen ez már nagyon nehéz, mert megszokták, hogy nem vették őket emberszámba.

Gondolom, te nem ilyen vagy.

MAGOS JUDIT: Nem, de én egy alapítványi iskolában tanítok. Az más világ.

MAGAZIN: Ezért nem merik vállalni a véleményüket, ezért nem mernek beállni jó kezdeményezések mögé tizenéves létükre?

KÁLMÁN LÁSZLÓ: Igen, összefügg ezzel. Erre vannak trenírozva. Az egyetemen már gyakorlatilag kérdezni sem mernek. Beálltak arra, hogy nekik megtanulniuk kell dolgokat, amiket mások kitaláltak, nem véleményt alkotni vagy gondolkozni.

Előfordult már, hogy a kurzus végi teszt miatt reklamáltak a hallgatók, mert arról nem volt szó az órán, hogy gondolkozni kell. Felháborodnak, ha nem azt kérdezi vissza az ember, amit az órán elmond, vagy amit a könyvekben elolvashatnak.

MAGOS JUDIT: Semmi szükség lexikális ismeretekre a ­Google korszakában. Inkább ­logikára, kreativitásra vagy arra, hogy átlássák az összefüggéseket. Magyarból a kreativitás híve vagyok. A gyerekek már visítanak, amikor bemegyek, „Jaj, már megint fogalmazást írunk?"

KÁLMÁN LÁSZLÓ: Az etológusok és pszichológusok a tanulás működéséről szóló kutatásaiból érdekes módon az iskolában szinte semmit nem használnak.

MAGOS JUDIT: Mondjuk, a pozitív megerősítést sem. Például ha bevinnék a gyerekeknek egy kis libatöpörtyűt, és minden jó válasz végén azt mondanám, hogy tessék, egy falat.

KÁLMÁN LÁSZLÓ: Inkább a motiváció számít.

Fenyítéssel, büntetéssel csak sunyiságra lehet nevelni.

A kutyák esetében, ha maguk jönnek rá, hogy mi a feladat, az iszonyatosan bevésődik, egész életükre megmarad. Ehhez képest a pedagógusok nagy része még nem érti, hogy amit maguktól találnak ki a gyerekek, sokkal jobban megtanulják.

MAGOS JUDIT: Az öröm, a sikerélmény miatt. És a tanítást csak szívből lenne szabad csinálni. Bár szerintem minden szakma ilyen. Egész más, amikor az ember a táblánál ledarálja Radnóti szerelmi költészetét. Tanítani olyan, mintha az X-Faktorban szerepelnék. Van negyvenöt percem, hogy a gyerek ki ne szavazzon. Ott stand-upolok neki, hogy ne aludjon el, ne foglalkozzon mással, érdekes legyen, amit mondok.

KÁLMÁN LÁSZLÓ:

Az, hogy a gyerek jól érezze magát az iskolában, senkinek nem igazán szempont, még a szülőknek sem.

Mert a szülők is azt gondolják, hogy meg kell tanulni beilleszkedni ebbe a társadalomba, ahol az ember nem érzi jól magát. Miért épp az iskolában lenne ez másképp? A kutya a kutyaiskolában ha nem érzi jól magát, nem tanul semmit. Az ő képzésénél alap, hogy tanulás közben semmilyen ­rossz élmény nem érheti. Ezt gyerekeknél valahogy nem igazán alkalmazzuk.

Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság

MAGOS JUDIT: A gazdákkal ugyanez a helyzet. A gazdinak is jól kell éreznie magát a kutyaiskolában, különben ez kihat a kutyára.

De ne hasonlítsuk a kutyát a gyerekekhez, mert majd kapok érte.

KÁLMÁN LÁSZLÓ: Nem teljes a párhuzam, de sok a hasonlóság. Érdekes, hogy teljesen elterjedt nézet, hogy ami jó érzéssel jár és kellemes, az biztos, hogy árt a tanulásnak.

MAGOS JUDIT: Mert az nem munka. Ha a gyerek hangos és nevet, akkor azon az órán biztosan nincs tanítás.

KÁLMÁN LÁSZLÓ: Ezt a szemléletet gyökeresen ki kellene irtani. Találkoztam már egy fizikatankönyvről szóló hivatalos tankönyvbírálattal, amelyik a következőképpen szólt: Ezt a tankönyvet nem lehet az iskolában bevezetni és használni, mert úgy állítja be a fizikát, mintha az valami szórakoztató, könnyen megtanulható és kellemes dolog lenne. Ez teljesen félrevezeti a gyerekeket, hiszen a fizika nagyon nehéz, bonyolult tárgy, kemény tudomány. Ha azt tanítjuk meg a gyerekeknek, hogy ez élvezet, akkor soha nem fogják tudni, mi az a fizika.