Lehet, sőt kívánatos is sápítozni, hogy ez a világ tényleg megérett a pusztulásra, ha egy ilyen filmet megírnak, leforgatnak, forgalmaznak, megnéznek. Nincs más dolgunk, mint a kezünket tördelni, hogy bezzeg azelőtt történetek voltak, érzelmek, hősök, szituációk, amelyek segítettek a nehéz helyzetben vagy egyszerűen tanítottak élni, udvarolni, szeretni.
Ehhez képest mire való az Öngyilkos osztag? Olyan, mint amikor fél liter vodka (vagy kinek mennyi az adagja) fejbe ver, addig sem kell magunknál lenni.
Legfeljebb azon csodálkozhat az ember, aki már sikeresen elvégezte a nyolc osztályt, hogy Viola Davis, akinek azelőtt szép filmekben hullottak igaz könnyei, vajon mi örömét lelte az ilyen feladatokban, hogy evés közben a rabságban tartott szuperhumán lényekről értekezik.
Viola Davis, Will Smith, Margot Robbie, Jared Leto és Joel Kinnaman a film premierjén Andrew Kelly / Reuters
Bár ami pont ezt az evős jelenetet illeti, igazán nem rossz, kifinomult étteremben ezüst evőeszközökkel ragadozó állkapcsok közé dobálják be a hússzeleteket, miközben komoly dolgokról tárgyalnak. Mintha pont a saját világunkban lennénk, ahol ki tudja, miféle emberek döntenek a boldogságunkról és jólétünkről. Szóval: amit ki lehet hozni ebből a történetből, azt a rendező David Ayer kihozza, csak hát ezen túl már tényleg nincs olyan sok benne.
Megint rajzfilmfigurák lepik el a vásznat, ami azt illeti, a két dimenzió is erős túlzás, ami a lelkük bonyolultságát illeti: az egyiknek gyereke van, a másik szerelmes, a harmadik meg a természet furcsa játékának köszönhetően félúton maradt a gorilla és a krokodil között.
Körülbelül ennyi elég is nekik, hogy a társadalmon kívülre helyezzék magukat. Plusz Batman meg Joker. Nem lehetne esetleg felébredni ebből a minél nagyobb hülyeség, annál jobb elképzelésből?
hirdetés
Vagy nekik van igazuk, és van, akit lenyűgöz, ha Will Smith (neki van gyereke) tíz lövésből tízszer fejbe lövi a céltáblát? Van, akinek ez nem film, hanem szuperhősök csatája, amelyben elég sokáig nem tudja megállapítani az ember, hogy ki van velünk és ki ellenünk?
Bár, ha jobban belegondolok, akkor mintha ez a szál is a való életből keveredett volna a forgatókönyvbe, így inkább bele sem gondolok, mert mindjárt kiderül, hogy ez a világ legjobb filmje, és még az üzenet sem negatív, hiszen a rücskös fejűeket a végén, sőt már a közepén sikerül hidegre tenni. Éljen a mozi.
