Teknős Miklós / Népszabadság

– Aczélhoz? Miért?

– Hogy segítsen kőszínházba vinni a darabot. Egyébként egy héten belül kaptunk időpontot. Ezt azoknak a fideszes politikusoknak szoktam elmondani, akik hetekig, hónapokig váratják az embert, mindig új és új időpontokat adnak. Aztán meg lemondják. Ráadásul Aczél azt mondta: – Tudják, hogy én nem nagyon szeretem magukat, de a téma magyar és történelmi, a mű zseniális: a Nemzeti Színházban a helye! Majdnem becsúsztam a szék alá. Úgyhogy bekerült a Nemzetibe az István, az akkori főrendező, Kerényi Imre állította színpadra.

– Kell a politika?

- Nem kell benne feltétlenül részt venni, de elkerülni sem nagyon lehet, akaratlanul is erről szól minden második mondatunk. Bródy vehemens, ő még élvezi is, én nem. Nem fordítok hátat a dolgoknak, van véleményem róluk, de semmiképpen sem akarom, hogy lehúzzanak. Az alkotó embernek szüksége van a kikezdhetetlen szabadságra. Nekem ez a szuverenitás kell. Emiatt támadhatatlan vagyok.

Az interjút a holnapi Népszabadságban olvashatják.