A díj alapítása különösen merész ötletnek tűnik éppen Magyarországon, ahol megfelelő életkorban és hangulatban nagyon sokan írnak, de aránylag kevesen olvasnak verset, kortárs külföldi költőket különösen kevesen. Noha a versfordítás múlt századi hagyományai –Babitstól Szabó Lőrincen át Nemes Nagy Ágnesig – tekintélyesek, az utóbbi évtizedekben visszaszorult a külföldi költészet kiadása.

Szőcs reménykedik abban, hogy a Janus Pannonius-díj hozzájárulhat ennek a folyamatnak a lassulásához: „először át kellett törnünk a közvélemény érdeklődésének ingerküszöbét, bizonyítanunk kell, hogy olyan vállalkozásba fogtunk bele, amelynek komolyságához és jelentőségéhez nem férhet kétség”, nyilatkozza lapunknak. A díj presztízséből származó többletbevételeket a világköltészet népszerűsítésére, a fordítások támogatására fordítanák. Jelenleg is kitüntetnek a költők mellett magyarról és magyarra fordítókat is, idén Csehy Zoltánt - Pasolini-fordításáért -, Hannu Launonent  - a magyar költészet finn tolmácsolásáért - és Gömöri György Angliában élő magyar költőt, írót és műfordítót ismerték el.

A díjazás, miközben az eddigi kitüntetettek vitathatatlanul nagy költők - tavalyelőtt a híres beatköltőt, Lawrence Ferlinghettit válaszották, aki politikai okokból visszautasította a részben kormányzati pénzből finanszírozott díjat, tavaly a néhány hete elhunyt Szimin Behbahani perzsa költőnőt, idén pedig a francia Yves Bonnefoy és az Adonis néven író szír költőt, akit pár éve a Nobel-díj esélyesei közt is emlegettek -, kulturális állásfoglalásként is értelmezhető. Adonis kitüntetése Szőcs szerint „figyelmeztetés is, hogy a világ néhány legrégebbi magaskultúrájának szülőföldjét az önfelszámolás fenyegeti. Fontosnak tartottuk, hogy a robbantásokról és kivégzésekről szóló hírek helyett a térségbeli ezredéves műveltségi gyökerekre hívjuk fel a figyelmet”.

Részben a térségben zajló folyamatokkal kapcsolatos aggodalom befolyásolhatta már a perzsa költő és Itamar Jáoz Keszt izraeli műfordító tavalyi kitüntetését is.

„Ami egymás közelébe helyezi a Janus Pannonius díjas életműveket, az nem más, mint az archaikus és antik értékek költői összekötésének képessége a mai kor értéktudatával. Az a tehetség, amely az utóbbiba be tudja emelni az előbbieket, képes azokat újrafogalmazni. Ez vezethet el bennünket olyan felismerésekhez, amelyek talán már körvonalazódnak a tudatunkban, és amelyekhez talán sikerül már ebben a században eljutnunk. Ebben pedig a költőkre is legalább akkora szerep jut, mint mondjuk a filozófusokra, asztrofizikusokra és pszichológusokra” - foglalja össze Szőcs.

A miniszterelnök kulturális főtanácsadójaként is tevékeny alapító, bár úgy véli, hogy „a kormányzat döntő érdeme, hogy lehetővé tette a díj elindítását”, arra törekszik, hogy idővel minden kormányzati finanszírozástól függetlenné tegye, mert „amikor már réges-rég nem lesz Orbán-kormány, ennek a díjnak akkor is léteznie kell, száz év múlva is”. Egyelőre a magánadományozók közül csak Nyúl Sándor bankárnak kíván név szerint is köszönetet mondani, aki tavaly és idén is 5000 euróval (összesen valamivel több mint 3 millió forinttal) támogatta a díjat, de, mint mondja, immár nemzetközi szponzorok is akadnak, közülük az Ursus nevű lengyel gépgyárat említette meg.

Az utóbbi hetekben sokat tárgyalt társadalmi felelősségvállalási programjának részeként a Magyar Nemzeti Bank is hozzájárul 3 évig évi 16 millió forinttal a költségekhez. Szőcs szerint ugyanakkor „a magyar kultúra pozitív képének megerősítése a világban olyan cél, amelyről a kormányzat legkeményebb kritikusai sem gondolhatnak rosszat”.

A díjazottak költeményeiből Gerard Depardieu olvasott fel, aki az utóbbi időben többek közt Vlagyimir Putyin melletti kiállásával keltett közfigyelmet. Szőcs szerint viszont „emberként igen rokonszenves fickó, jelentős művész és polgárpukkasztó provokatőrként is jelentős életművet mondhat a magáénak. Van benne valami az örök kisfiúból is, az adószedők elleni Robin Hood-os lázadóból és nyilvánvaló, hogy a kalandorból is. Szerencsére nem szoktunk a politikáról vitatkozni, legfönnebb borokról - de persze nem emiatt jött el Budapestre, hanem az Adonis személye és költészete iránti rajongása miatt”.