Nagyapja, a Galíciából származó Korngut Salamon 1897-ben kapott engedélyt „dal, testgyakorlatok és bűvészeti előadások" megtartására, hogy aztán vásári bábos legyen, és a mesterséget fiának, azaz Kemény Henrik édesapjának adja tovább. Aki előbb az amerikai filmiparban, a Metro-Goldwyn-Mayer szövegírójaként próbálkozott karriert csinálni, ám később visszatért, és a Hűvösvölgyben, majd a népligeti Mutatványos téren bábozott a gyerekeknek. Fia, Kemény Henrik négyévesen már szintén a paraván mögé állt, húszévesen pedig átvette édesapja ligeti bábszínházát.

Legismertebb figurája Vitéz László, a piros sipkás, vidám fickó lett, aki palacsintasütőjével tanítja móresre az ördögöket és magát a halált is. Kemény Henrik személye összekapcsolta a magyar bábozás vándorló, népi hagyományait az esztétikailag kiforrott, kortárs kísérletekkel.