Mai magyar valósággá vált a West Side Story

Beül a nézőtérre Novák Ferenc is. „Gyerekek, kapjátok össze magatokat, itt az édesapám” – kiált a rendező, aki megállás nélkül a színpad és a nézőtér különböző pontjai között rohangál. A széksorok közötti folyosón az Anitát táncoló Gikovszki Sznezsana melegít be. Polifoamon ül, és a füléig emeli vérvörös tűsarkús lábát. Csak akkor bújik ki a cipőből, mikor az egyik ruhatári pultba kapaszkodva folytatja a gyakorlást.

Az amerikai Jetek és a bevándorló Puerto Ricó-i Cápák a színpad feletti páholyokba, a proszcéniumba és az igazgatóiba másznak fel. Túl rendezetten üldögélnek, kuszál rajtuk kicsit Novák. A színpadon Bernardo és Riff késelős jelenetét próbálják a táncosok, kezdetben körülöttük, később egy szinttel feljebbről adják hozzá magyarul a szöveget az énekes színészek. Az énekek már angolul szólnak, azt a jelenetet látjuk, amikor a szerelmespár, Maria és Tony eljegyzi egymást.

Maria nem új szerep Miklósa Erikának, énekelte már Dolhai Attilával, lemezt is felvettek belőle. A szünetben azt meséli, majdnem lebeszélte Ókovács Szilvesztert arról, hogy ő énekelje Mariát. Úgy érezte, 45 évesen túl öreg lesz a 31 éves Boncsér Gergely mellett. Erre a főigazgató annyit válaszolt: „Szereted a kihívásokat, itt van neked egy.” Az énekesnő vállalta, és nem bánta meg. Úgy érzi, hogy filigránsága, fittsége talán kompenzálja a korkülönbséget. Partnere szerint Miklósa Erika személyisége, habitusa, színészi játéka sok fiatalra rápirít.

Mindketten állítják, a musicaléneklés más énekléstechnikát kíván, mint az opera. Nem szeretik, ha egy musical túl operás, a stílushoz kell közeledniük. Nem fognak úgy táncolni, mint egy musicalénekes, de őket is megmozgatta a rendező. Azt is megtapasztalták: nehéz együtt táncolni és énekelni, mert más a táncos- és az énekesmemória. Miklósa Erika egyáltalán nem rajong a musicalekért, de állítja, Bernstein összes darabja – a Candide-tól a West Side Storyig – operai magasságokban szárnyal.

A sajtótájékoztatóra rövid időre leáll a próba, bár Novák Péter szívesebben foglalkozna a világításpróbával. Nem ez az első operaházi felkérése, de csak a mostanit tudta elvállalni. Az Opera ragaszkodott a szereposztáshoz, ezért találta ki a „ketten játszanak egy szerepet” formanyelvet. Bár az elválasztott szerelmesek tragédiájának sztoriját az ötvenes évek Amerikájába helyezte a szerzőhármas – Bernstein mellett a szövegíró Arthur Laurents Leonard és a dalszövegíró Stephen Sondheim –, bárhol játszódhat, ahol a kulturális különbség félelmet és gyűlöletet szít. Az évad tervezésekor még senki sem sejtette, hogy a darab alá és egyebek közt a színház elé csúszik a hétköznapi valóság a II. János Pál pápa téren.